An adamekp production

1. Üdv ismét a múltban
2. Az első bekapcsolás 19 év után
3. Kell a feszültség
4. Pimpeljük fel

[English] Ott tartottunk a legutóbbi bejegyzésnél, hogy a gép be tudott végre bootolni, és fel tudtam telepíteni az MS-DOS 6.22-t és a Windows 3.1-et az eredeti floppyjaimról a 420 MB-os (400 MiB) Conner merevlemezre. Mivel annak idején az oprendszer is frissítgetve lett, feltelepítettem a Windows 95-öt és a 98-at is, de utóbbi annyira mohó volt tárhely tekintetében, hogy jóformán lehetetlennek tituláltam egy olyan retró gép összeállítását, amin a 90-es évek végére jellemző alkalmazásaim mind rajta vannak.

1. Welcome back to the past
2. Turning on for the first time in 19 years
3. (Electric) tension is needed
4. Pimp my RAID

[Magyar] Okay, there won't be any RAID, but we'll touch the topic of hard drives. Stay tuned, more on that later in the blog entry.

We've left in the last entry where the computer was finally able to boot, and I was able to install MS-DOS 6.22 and Windows 3.1 from their original floppy disks to the 420 MB (400 MiB) Conner hard drive. Because back then the computer has experienced some OS updates, I went on to install Windows 95 and Windows 98 as well, but latter was so hungry for disk space that I saw that a proper retro machine with those applications I was used to during the late 90s would hardly be possible with that disk.

1. Üdv ismét a múltban
2. Az első bekapcsolás 19 év után
3. Kell a feszültség
4. Pimpeljük fel

[English] Most, hogy tudom, milyen típusú alaplapom van, keressünk rá a csipogási kódokra vagy lehetséges megoldásokra. Mint korábban írtam, az elemtartó eltörött, és valamikor teljesen el is távolítottam az alaplapról.

Az elemtartó alaplapra forrasztott érintkezői még a helyükön vannak - privát archívum

Some 486 motherboards won't post if the real-time clock doesn't have battery backup (azaz némely 486-os alaplap nem tölt be, ha nincs elem). - VOGONS fórum

Modernebb (illetve a nem 'némely 486-os') alaplapnál nem lenne ez igazán probléma, legfeljebb a BIOS szólna, hogy törlődött és állítsam be. Elővettem tehát egy megfelelő gombelemet és egy kis kábeldarabot, hogy az egyik pólushoz az elem egyik felét érintsem, a másikhoz pedig a kábelen keresztül a másikat. Ehhez át kellett vinnem a házat a nappaliban lévő Orion tévéhez, hogy legyen helyem a földre tenni, és a nyitott házban bekapcsolt gépbe nyúlkálni (figyelmeztetnem kell, hogy ne próbáljátok meg otthon). És csodák csodája, lőn világosság kép, csak arról pampogott, hogy nincs billentyűzet bedugva (az évek során elveszett vagy kidobtuk).

1. Welcome back to the past
2. Turning on for the first time in 19 years
3. (Electric) tension is needed
4. Pimp my RAID

[Magyar] Now that we know which motherboard model I have, let's search for beep codes or possible solutions. As written previously, the battery holder was broken, and has been removed from the motherboard altogether.

The two soldered terminals of the battery holder are still in place - private archive

Some 486 motherboards won't post if the real-time clock doesn't have battery backup. - VOGONS forum

At more modern (or not those 'some 486') motherboards booting wouldn't be such an issue, only the BIOS would shout that the CMOS has been cleared, and that the settings have to be made. So I took a coin cell and a small, connectorless electric cable in order to make a contact between one terminal and one end of the battery directly, and make the contact between the other half with the small cable. In order to be able to do it, I had to take the chassis and move it to the other, Orion television in the living room, so that I do have room on the floor to dig into an open chassis of a powered on computer (I have to warn you, not to do it at home). And a miracle, I had picture, and it has reported that the keyboard is missing (lost or recycled during the years).

1. Üdv ismét a múltban
2. Az első bekapcsolás 19 év után
3. Kell a feszültség

[English] Szóval ahogy korábban említettem, 2001 karácsonyán a 486-osomat lecseréltük egy Pentium III-as gépre. Úgy emlékszem, hogy azidőtájt törött le az alaplapi elemtartó felső pöcke. De hogy ez okozott volna meghibásodást, pláne hogy emiatt kellett-e lecserélni a gépet, már balladai homályba vész.

Néhány költözést követően kialakítottam egy retrósarkot az egyik polcos szekrénykén a dobozos programjaimmal, és a pécét is oda raktam.

Retrósarok parkolóhelytáblával - privát archívum

1. Welcome back to the past
2. Turning on for the first time in 19 years
3. (Electric) tension is needed
4. Pimp my RAID

[Magyar] So, as I mentioned previously, at Christmas 2001 my 486 has been replaced with a Pentium III machine. I remember that around that time I broke the upper part of the battery holder on the motherboard. But whether that has caused the computer to malfunction, and it had to be replaced, is unclear, I don't remember it anymore.

After some moves with my family I've created a dedicated museum section at the top of a cupboard with my boxed software, and the computer got a part in it as well.

Retrocomputing museum with parking spot license plate - private archive

1. Üdv ismét a múltban
2. Az első bekapcsolás 19 év után
3. Kell a feszültség

[English] Halihó, jó ideje nem írtam már a blogba, akkor is a Nagy Fórumregényből tettem fel fejezeteket.

Most azonban egy blogsorozatot indítok a retrocomputing hobbim projektjéről. Noha a kifejezés ugye elég tág, itt a projektben az első, 1995-ből származó 486-os számítógépemet próbálom feléleszteni csipkerózsika-álmából, kicsit a gyermekkori emlékeim újrafelidézése céljából - de végül is ha belegondolunk, a gyerekkori számítógép-bütykölés vezetett odáig, hogy most szerver- és felhős alkalmazásüzemeltető rendszergazda vagyok.

1. Welcome back to the past
2. Turning on for the first time in 19 years
3. (Electric) tension is needed
4. Pimp my RAID

[Magyar] Hello and welcome, it was a long time ago since I wrote anything to my blog. Back then I posted some chapters from a community book, written in a literature-themed forum by a lot of people.

But now I'll present you a blog series about my hobby: retrocomputing. Okay, the term is a bit broad, because I might not be interested in everything in the computer science from the past; but I'm specifically interested in reassembling and reviving the first ever computer I've had, a 486 from 1995. Yes, reliving some childhood memories - but if we look behind the curtains, we'll see that basically this path led me to where I am: a server and cloud application system administrator.

Kedves olvasóim! Már megint nem néztem rá sokáig a blogra, az előre beállított folytatások pedig elfogytak. Ma ismét találtok egyet lejjebb.

Ezúton azonban megragadnám az alkalmat, hogy a vasárnapi Critical Massról hírt adjak.

XXI. fejezet: Csanád a pártbizottság előtt, avagy az elveszett SZOT-beutaló utáni hajsza

Azután mentő ötlete támadt: Ha a főváros már nem tud számára kellő izgalmakat nyújtani, ha nagyvárosi szürkeség elnyeléssel fenyegeti, akkor csak egyvalamit tehet! Kitömegközlekedett a nemtommelyik pályaudvarra, és útnak indult az ezerszínű vidék, a gyerekkori kalandok színhelye, az álmaiban visszaintegető Ostormonostor felé.
Tudta jól, hogy a csöppnyi falunak nincs vasútállomása, de becélozta a legközelebbi városkát Tiszavadszentalmásfürdőrekettyét, és úgy tervezte, hogy az utolsó pár kilométert majd kalandra lesve, sétálva teszi meg, mint legutóbb, Dorkával. Egy pillanatra elkalandoztak a gondolatai, és mindenféle duzzasztógát meg közszeméremsértés jutott eszébe, majd megrázta a fejét, és igyekezett másra gondolni... De hiába. A feltoluló emlékeket már semmi nem állíthatta meg. Mindenről eszébe jutott valami. Például a szendvicséről, amit a vonaton akart megenni: a benne lévő sajtról Hollandia, a paradicsomról Olaszország, a száraz kenyérről pedig Marcsi néni. A zakatoló vonatról pedig a családját ért szörnyű baleset: a vonatszerencsétlenség, amikor famíliájának zömére ráborult a vonat, és ő elárvult. Nagyot sóhajtott, majd a fájó emlékeket félretéve minden figyelmét az elsuhanó tájnak szentelte...
Nézte ahogy a tehenek békésen legelésznek a réteken, látta, amint a gyerekek vidáman játszanak valami keverék kutyával. Elsuhant egy birkanyáj, egy fehér szamárral, fekete pulival és a pásztorral. Aztán kicsit messzebb egy vasúti átjáróban integettek fiatal kerékpárosok, mire ő visszaintegetett. Boldog volt, melegség töltötte el a szívét, s tudta, szinte sugárzik a boldogságtól. Semmi nyűg, semmi gond, de élményeket az utazás is szolgáltatott. Az egyik megállóban majdnem leszállították a vonatról, de még éppen idejében bújt el a mosdóba a kalauz elől. Aztán titokban belépett egy hálófülkés kocsiba és megdézsmálta az ott talált ételeket. Kinn a folyosón egy öreg bakterral beszélgetett az élet nagy kérdéseiről. Aztán megint leült újra a tájat nézte, az erdő üde zöldje és illata elbódította. Lassan, de biztosan haladt a célállomás felé, ránézett órájára még harminc perc és leszállás...
Visszaült a helyére és mintha a fülledt levegőben érezte volna a változás közeledését.
A vonat megállt és leült mellé egy idős nyugdíjas, akire még később kitérünk.
Csanád megint elkalandozott és nézte, sőt már-már szuggerálta és számolgatta az elhaladó illegális szemétkupacokat, amiket környezettudatos magyarok "deportáltak" az erdő szélére, hiszen nincs is jobb helyen egy régi, ócska hűtő vagy pirítós, mint a koros tölgyfák árnyéká­ban...
Csanád sosem volt jó matekból, legalábbis ez az író így emlékezik, és ezért a tizennegyedik kupac után abbahagyta a számolást.
A másodosztályú vonaton, ahol a foszöld színű műkárpitba főhősünk már rég beleolvadt és tulajdonképpen eggyé vált a koszos ülőalkalmatossággal, ami a 246-os vagon "Zerge itt járt, nagyon fasza" című grefitije alatt volt található, tomboló hőség töltötte ki a légtér poros űrjét, ám ezt még csak tetőzte, hogy az Ikarus buszokból átoperált ablakok nem nyíltak és a "hozzá preparált lehúzható napellenző izé" az összes hasonló vonaton konstrukciós hiba miatt (beszáradt a kosz a 4-es rögzítőcsavar alatti részbe) nem lehetett érdemlegesen használni, maximum arra volt alkalmatos, hogyha lehúzzuk akadásig (5 cm, utána beszorul az említett hiba végett), akkor még van mersze ill. pofája elviselhetetlenül zörögni a vonat monoton "tü-tün-tü-tün"-je mellett.
Csanád majd megfulladt a kiállhatatlan forróságban, kvázi mint egy tükör tojás megsült a zöld kárpiton. Ezen kívül rettenetesen büdös volt, és nem tudta az orrfacsaró szag kiindulási helyszínét beazonosítani. Végre kiszúrta... maga mellé nézett és látta a 70 év körüli teljesen ősz botos nyugdíjas öreg "hölgy" tojásos-tonhalas szendvicsét, ami két hetesnek tűnt... Csanádot elfogta a "rókázhatnék" és kirohant a mosdóba.
Benyitott és az előbbinél háromszor töményebb (elnézést a vulgaritásért) leírhatatlan szarszagot árasztó budiba, ami úgy nézett ki mint egy okádék, de nem csak úgy nézett ki, hanem az is volt. Nem volt gusztusa bemenni az illemhelyiségbe, úgyhogy kinyitotta az ajtót, amit menet közben tilos és elméletileg lehetetlen kitárni, lévén hogy zárva van, de gyakorlatilag egy újabb konstrukciós hiba (lelopták és a méh-telepen beolvasztották a kilincset) miatt egy mozdulat és voilá...
Úgyhogy Csanád átadta magát a természetnek... a gond csak az volt, hogy másutt egy nyitott ablakon a végtermék beáramolt köszönhetően a vonat áramvonalasságának...
Ez még mindig nem lett volna baj, csak a három szekrényméretű bőrfejű intellektuális úriember, aki tegnap este még a b-középből nézte a Carmen-t, akarom mondani a Diósgyőr Videoton meccset, nem örült, hogy félmeztelen tetovált testén a mi Csanádunk reggelije éktelenkedett...
Ne részletezzük... Csanádot helybenhagyták: rendesen, elég rendesen.
Már alig várta, hogy megérkezzék Tiszavadszentalmásfürdőrekettyre, úgyhogy visszakúszott a padlón a helyére (nem tudott lábra állni), miközben tulajdonképpen csillogóra törölte a koszos műanyagborítást... és láss csodát, a tonhalas néni tova tűnt... Csanád cuccaival...
- Ez nem az én napom - gondolta Csanád és látta, hogy újra elindul a vonat, amikor neki most kellett volna leszállnia...
Így hát meghúzta a vészféket, s a vonat csikorogva megállt...
Ő pedig előrebukott, és újra végigtörölte a padlót. Csinált ilyet már korábban máshol is... a padlón fekve felrémlett előtte a busz a szeméttelep mellett, és Tertuliano Massimo, az álombéli hasonmás, akivel oly csúnyán elbánt...
De nem ábrándozhatott ott sebeit nyalogatva: vasalt bakancsok dübörgő robaja hallatszott, ami akkor is visszhangzott volna a fejében, ha éppen nem a fülét a földre szorítva fekszik a padlón... mint egy indián. "Soknevű Menyét" adott magának indián nevet, hiszen egy vagy két név ide vagy oda nála már úgysem számít. Mindezt persze már röptében gondolta végig, a vonatról lefelé. Maga sem tudta biztosan, hogy ugrott-e, vagy a bakancsosok rúgták-e le, de volt egy olyan sejtése, hogy földetéréskor megtudja.
Földet ért. Nyekkent. A vonat elindult, az utolsó kocsi ablakából a nyugdíjas vigyorgott rá, aki már az ő sajtos-paradicsomos szendvicsét majszolta.
Megtapogatta magát, de semmilyen új helyen nem fájt. Tehát ugrott. Hálát adott a kommandósreflexeiért, majd nyögve feltápászkodott, és elindult toronyiránt Ostormonostor felé. Azaz csak indult volna toronyiránt, ha a falunak lett volna tornya... Így elindult az egyik keringő gólyát követve, elhaladt egy homokfal, egy zajos partifecske-lakótelep mellett, átgázolt egy kisebb vízterületen, felzavart egy pár vadkacsát, legnagyobb meglepetésére egy őzet is, végül tűnődve megállt egy fa alatt, hogy merre is tovább. Amikor fölnézett a fára, megakadt a szeme valamin...
Azután látta, hogy mégsincs ott semmi érdekes, így továbbcaplatott a meglelt irányba Ostormonostor felé. Fülében Náci bácsi régi bölcsességei visszhangoztak. Ilyenek, hogy 
"Vigyázz fiam, gondolkodj! Nem mindegy, hogy parenyica vagy szopornyica!"
Meg:
"Eső lesz. Ha a fecskék alacsonyabban szállnának, vakondokok lennének."
stb. stb. stb. Amíg a láthatáron föl nem tűnt a falu.
Csanádot megrohanták a régi érzések, na meg a környékbeli gyerekek, akik minden "idegent" megpróbáltak levenni, mondván hogy jó pénzért megmutatják a környék nevezetességeit (?!). Ők nem ismerték CSazit, tehát teljes erőbedobással győzködni kezdték. De Csazinál nem hogy jó, de rossz pénz sem volt, hiszen a vasúti büdös banya ellopta a holmiját, és tárcája is a kézitáskájában volt. Így aztán csak rávicsorított a gyerekhadra, akik az elmeroggyantaknak kijáró méla tisztelettel néztek rá, és némán kísérték tovább útján.
Csazi végül is odaért Náci bácsi házához, de ő még nem ért haza. Jelenleg éppen a korcsma pultot támasztotta, ahová a földekről hazajövet tért be, mert igen kiszáradt a petymegabrak kapálása közben. Hallgatta a meghitt kocsmai zajokat (Józsi, hogy az anyád ne sirasson!), vedelte a Pannon Mászokot, és jól érezte magát, egész addig, amíg......
De jaj mit látott?!
Ez nem lehet igaz... Ostormonosostoroson járt és nem Ostormonostoron, legalábbis a tábla szerint amit már félig megevett a rozsda... elnézte a térképet és rossz helyen jár... rádöbbent, hogy ez az ország másik nyavalyás szeglete...
- Áááááááá - ordított fel - kellett nekem kaland?!...
Az ostormonosostor-i piros-pozsgás pufók polgármester megveregette Csanád vállát.
- Üdvözlöm barátocskám!!! Mörre, mörre megy a nagy úr? Csak nöm pénzös embőr? Jöjjön meghívom valamire, aztán Ön hív mög mindenkit!!! - mondta a nagyhasú bajszos volt TSZ-elnök.
- Én... nem... akarom mondani... ki az a helyes fiatal lány??? - mutatott rá Csanádunk egy helyes menyecskére...
- Az ottan, ni? Az a fölöségem te pőjnahajder!!! - üvöltött a kedélyes polgármester, aki körül már ott nyüzsgött az egész falu népe...
A polgármester felesége vígan a lánya is lehetett volna, de ez itt senkit nem zavart. Megszokták hogy a kedélyes TSZ elnök-polgármesternek mindenből a legjobb jár, hát ebből is persze.... A lány szülei meg még örültek is neki hogy ilyen "jó partit csinált a lyány, mindjárt jobban mögy a család sora!"
A lányt sem ejtették a fejére. Jó képet vágott a dologhoz, igyekezett a férj közeledéseit elkerülni (ami nem is volt olyan nehéz, hiszen a súlyfelesleg, a magas vérnyomás és a jó kis alkoholizmus már megtette a magáét), szépen át-átcsoportosított kisebb-nagyobb összegeket a férje bankszámlájáról a sajátjára és várta az alkalmas pillanatot, amikor itthagyhatja ezt a vén disznót és a poros falut.
Ekkor érkezett meg Csanád. Kunigunda, a polgármester ifjú hitvese felcsillanó szemmel viszonozta Csanád rajongó pillantását.
Ne cizelláljuk a dolgokat... Csanád és a vonzó leány, akit Piroskának híttak, már a puha szénán töltötték a holdfényes, csókos éjszakát az istállóban... amikor is bejöve a polgármester részeges mivolta miatt először nem értette mi folyik itten...
De miután a méregtől még a kettős látása is elmúlt akkora patáliát csapott, hogy miközben szögödiesen káromkodott, azaz kivájatta verbálisan Csanád szemeit pár koromfekete varjúval, olyan hevesen gesztikulált hájas karjaival, amin az agyonmosott flaneling egészen a vállig fel vala húzva, hogy a kékszínű, "Osanban" vásárolt petróleumlámpát leverte és meggyulladt az istálló vala...
Csanád ingben-gatyában, azaz bocsánat, gatya nélkül rohant ki a faluból. A szomszéd faluban megállt lihegni, de eszébe jutott egy régi nóta, mely szerint "Antal háza porig égett/mégsincs semmi vész/mert rákacsint a szebb jövő,/a malter és a mész,/kész az új ház, új kertjében Antal pihenni tér, ám a szomszéd falu irányából pernyét hord a szél,/nincs semmi baj sem még,/csak a szomszéd falu ég... - na, szóval úgy gondolta, odébb áll még egy faluval, az a biztos.
Csanád tehát csak futott, futott, és futás közben rádöbbent, hogy hosszú ideje nem történt vele ilyen jó dolog. A futás egyáltalán nem esett nehezére, és társasága is akadt a helybeli nudista strand közönsége jóvoltából, akik demonstrációnak hitték gatya nélküli hősünk futását.
Így tehát Csanád elért a következő településig, de nem állt meg, mert nem akart szegény nudistáknak csalódást okozni. Később már azért futott tovább, mert az út mentén szurkolók jelentek meg, a feje fölött pedig egy TLR Bluk feliratú helikopter... csak futott tovább, és úgy érezte, repül a széllel.
És a mi Gámpunk, akarom mondani Csanádunk elfutott a megye határáig. Ha már elfutott idáig miért ne futna el Sopronig? - kérdezte magától...
És elfutott Sopronig, az ország határáig és ha már megérkezett felötlött benne miért ne futhatna el az Atlanti óceánig?! Csak aludni és enni állt meg, a többit elintézte út közben.
Társa volt az osztrák hegyi levegő, amit harapni lehetett, a bajor fehér virsli és a jó árpasör, ami kedvet öntött belé az esős német időben, a belga csoki, svájci sajtok, francia borok és békák, stb.
Úgyhogy elfutott Calais-ig... és ha már idáig elfutott miért nem futhatna el Pekingig???
"Fórraszt" Csanád elfutott Pekingig, miközben már ezres nagyságú követő tábora volt és a világ összes országában beszéltek a meztelen magyarról, aki "belóbálja" Földet és akit harmincnégy helikopter vesz élőben, ahogy ide-oda libeg...
Amikor 2 év 124 nap 16 óra 8 perc és 42 másodperc után megérkezett Pekingbe, már nem emlékezett miért is kezdett el futni...
De nem is igen volt ideje gondolkozni rajta, mert a helyi kommunista párt aktivistái köszöntötték, ugyanis vörös arca láttán elvtársnak vélték. Ő meg csak megpróbált sodródni az árral, és arra gondolt hogy mennyivel jobb lett volna Japánig futni, ahol enyhe rizspálinka, szusi és készséges gésák várnák..... ehelyett szürke vagy melós kék pizsamaszerű öltözékben járó kortalan és nemtelen népek kísérgették a helyi pártbizottság felé.

Tegnap Tegnapelőtt végre elindult a Cycle Chic (avagy bringázz sikkesen), azt is munkálom (na jó, a többiek végzik a nagy munkát). Véssétek be a fejetekbe, a könyvjelzőkbe meg a füzetekbe a címét: cyclechic.hu vagy cyclechic.blog.hu.

Nagy Könyvvel pedig hamarosan ismét jelentkezem (upd.: remélhetőleg már ma [szombat]).