An adamekp production

Csanádnak, akit a kínaiak kimondhatatlanul bonyolult neve miatt csak "Cseng Fúj Sricumó Okahókamóka Piú"-nak hívtak, ami annyit tesz, hogy a "tojásos rizs, lájt kólával a sarkon akciós menüben kapható", isteni dolga volt Pekingben...

Először is végigráncigálták a város gyönyörű faépületeit bemutatva, sőt beengedték a titkos városba is, őt mint Klipka és Anettka után az első világhírű magyart...

Sőt még ruhát is kapott, de mivel a kínaiak imádták a kelet-európai ínyenc férfiakat, mint például Csanádot avagy Fekete Dákót, akarom mondani Pákót, ezért kimonót kapott. Neki ugyan nem tűnt fel, de a jól ismert "selyembársony" szövet, ami egy újfajta IKEA szabadalom volt, kihangsúlyozta a mi főhősünk testének vonulatait... így hát az új reality show-t, melyben Csanád életét mutatják be, jót nevetve azon, hogy semmit nem ért és a bolondját járatják vele, olyan szituációkban, mint:

Bolti eladó: - Tönk szűcs ping-pong sujimucohaka? - kérdezte (A gyengébbek kedvéért, itt a fordítás: Szóval maga az a tökkelütött idióta, aki elfutott idáig azért, hogy mutogassa a libegőjét és akire rásózhatok 4 vacak ócska széncink elemet piszok drágán???).

Csanád erősen bólogatott, hiszen egy árva mukkot nem értett a társalgásból...

Szóval képzelhetjük.

A valóság só, amelyet több tv-állomás is átvett elképesztő kasszasikernek bizonyult. Csanád gazdag lett, mondjuk három hétig feküdt kórházban, mert valami jópofa, jó pofátlan 13 éves kisgyermek viccből "le tékvandózta", ami magyar világsztárunkat...

Bárcsak ne tette volna meg, mert az időközben befolyásos Csanád közbenjárására, főműsoridőben végezték ki a humoros kisgyerkőcöt, akire a reklám végett pokémonos pólót és "bézbólsapkát" adtak persze előtte "here-ki-rí" módra megkínozták, aminek a pikantériájába most nem mennék bele...

Csanád, akit nyugodtan hívhatunk Kína Győzikéjének, már-már azt hitte, hogy megtalálta a földi paradicsomot, amikor behívták a pártbizottság elé, hogy feleljen tetteiért. Még Kínában sem törvényes egy kiskorú nyilvános megkínzása és kivégzése, pláne ha az országban még betiltott műholdas televíziók szét is kürtölik a hírt. Így hát Csanád alias Izidor alias Áron alias Cseng Fúj Sricumó Okahókamóka Piú kénytelen volt bemenni a kínai kommunizmus fellegvárába, a pártközpontba. Szürke folyosók tárultak szeme elé, szürke ajtókkal, tájékozódni csupán az itt-ott lévő vöröscsillagok irányából és sűrűségéből lehetett. Főhősünket két alacsony, ám marcona kínai úriember kísérte, AK47-tel (Kalasnyikovval) a kezükben, tüzelése készen, ha Csanádunk szökési kísérletet tenne. Bekísérték egy terembe, ahol éppen pingpongoztak az ország vezetői, s az egész pártelit jelen volt.

(A könnyebb érthetőség kedvéért szinkronizáljuk az eseményeket, így a tolmácsot is kihagyjuk a történetből, aki igaz szép felvidéki beszéddel dicsekedhetett, mint például Reisz András meteorológus-hallgató.)

- Jöjjön be, foglaljon helyet. – mondta az egyik párttitkár, Csanád nem tudta megmondani melyik, mert az európai ember számára nagyjából egyformák az ázsiaiak, no meg persze most újult ki Hősünk arcvaksága…

- Bocsánat, hova? – kérdezte CSanádIzodorÁron, mert nem talált megfelelő ülőalkalmatosságot, amit igénybe vehetne, így hát a választ meg sem várva (a tolmács szerény sávszélessége miatt), leült egy kínai porcellánvázára.

- Látom okos ember, kényelembe helyezte magát. - így egy másik kínai, nevezzük Chang-nak.

A két játékos ekkor abbahagyta a játékot, letették az ütőket, egymásra, majd Csanádra néztek.

- Ezennel elindítom az „Az elveszett SZOT-beutaló utáni hajsza” fedőnevű nyomozást. – mondta Cheng.

- A televízióban látható volt az egész világon, hogyan kínoztatott és végeztetett ki egy 13 éves helyi lakost. Mindeközben ön lóbálta a [hosszú sípszó]. Mivel magyarázza tettét?!

- Öhöm... szóval, hogy is mondjam, hogy maguk is megértsék a hiányos és felületes műveltségükkel...

- Ranteng sutyibacs csiú-piú!!! - üvöltötte az egyik kínai, amit a tolmács már nem mert lefordítani.

- Értem... tehát ott tartottam, hogy éppen elkezdtem volna a freudi szadizmus alapjait boncolgatni, minek okán fény derült volna a valódi indokokra, de ez a barom félbeszakított...

Ekkor megjelent egy tucat kékre főtt tojás, egy pagodányi szecsuáni csirke pirított rizsésztával és egy vizibivaly méretű tál rákszirom. A pártbizottság ugyanis megéhezett, és rendelt egy kis harapnivalót a netpincértől. A helyi párttitkár, altitkár, a PB és a VB elnöke, a párt fegyelmi bizottságának tagjai, a jegyzők és a tagok a KGB ügynökökkel együtt falatozni kezdtek, kivéve persze Csanádunkat, akinek senki sem mondta, hogy mi van. Csanád kikéredzkedett vécére, mert reggel ivott egy kis tejet, és ez nem tett jót a tejérzékenységének. A bizottság nem ismerte Csanád múltját, leleményességét, valamint az Írók jó lelkét, ezért simán kiengedték. Innen minden úgy ment, ahogyan az a filmekben szokott, rács a vécéablakon, reszelő a kézben, Csanád a pártbizottság udvarán. Hősünk meg sem állt Nepálig, ahol ideiglenesen egy buddhista kolostorban talált otthont, menedéket, barátokat...

Csanád a kolostori uniformisban úgy nézett ki, mint Joe a csuhájában... az ő fejét is kopaszra borotválták és mint a hírhedt "Pöpszi" reklámban a mi főhősünk is a fejével szétlapított egy dobozos üdítőt, így egy fura foltot hagyva homlokán.

Ráadásul két hét után már a hasmenése is elmúlt a kajától és csak a székrekedés maradt, amíg meg nem itattak vele egy kis keserű fűből készült teát, ami úgy kimosta, mint az új intelligens mosópor a csúnya, goromba foltokat.

Miután az emésztés körül megszűntek Izidorunknak a problémái magához tért és ráeszmélt, hogy neki élete végéig itt kell roskadni egy gyönyörű nepáli kolostorban, ahol csak meditálnak és rizst zabálnak...

Tehát Csanád egyik éjszaka innen is megszökött és északnak indult meglátogatni Szibériában élő távoli rokonait. Vlagyimir farkasvadászként, illetve tigrisidomárként tengette mindennapjait, a Moszkvai Nagycirkusz szolgálatában. CSanádÁronIzidor nagyon jól érezte magát, hiszen régi nosztalgikus dolgok jutottak eszébe...

Vlagyimir nagyon kedves volt, bár néha nem nagyon értette, hogy mit akar tőle, de végül ilyenkor csak simán ledöntöttek egy üveg jóféle vodkát, amitől csak bambán vigyorogtak egymásra, s érdekes módon, ilyenkor a megértés is könnyebben ment. Vlagyimir, akit Főhősünk 3 üveg után már csak Vlagyimirecnek szólított meghívta őt horgászni, vadászni a nagy szibériai erdőkbe, a halat TNT-vel fogták, vagyis biztosra mentek, viszont a farkasles már kifinomultabb vadásztechnikát követelt, egy szibériai tigris befogása pedig méginkább...

Szóval a reggeli után a még borongós hajnalban elindultak a farkasvadászatra...

Az indulás rettenetesen nehezen ment, mert Vlagyimir minden sarkon ellenőrizte a felszerelést (pártkönyvecske-Lenin-képecske-üvegecske, mehetünk). Mikor végre kiértek az erdőbe, a szokásos ellenőrzés során (pártkönyvecske-Lenin-képecske-üvegecske... a k... életbe, a puskácskát otthon hagytam) rájöttek, hogy fordulhatnak vissza.

Csanádnak itt lett elege Vlagyimirecből, aki egy ilyen szakállas viccet még a 21. században is képes a valóságba átültetni, és hangos "Csotr vazmi!" felkiáltással faképnél hagyta. Igaz, hogy a farkasok már üvöltöttek, de ő úgy döntött: ha a fél világot keresztül tudta futni, akkor valószínűleg néhány farkas legyőzése puszta kézzel már meg se kottyan neki...

Szóval CSanádunk azon gondolkodott, hogy hogyan is kellene elbánnia a farkasokkal: Üsse agyon az egyiket a másikkal? Meneküljön előlük korcsolyával a jégen? Ragadja meg őket a szarvuknál fogva? Azután észbe kapott, hogy az utóbbi módszer ezeknél az állatoknál nem biztos, hogy működik, ezért inkább a futás mellett döntött, az úgyis jól ment neki. Futott, futott, futott, futott. Hómezőkön vágott át, fenyveseket került ki, még végül egy hideg, jeges sós víztömegen is átgázolt-átúszott. Amikor partot ért, lerogyott a földre pihenni, és ott aludt el a hideg köveken. Pár óra múlva ébredt, még jóval a dagály előtt arra, hogy egy érdes és ragacsos nyelv tapad az arcára. Amikor kinyitotta a szemét egy jámbor rénszarvas ábrándos bociszemébe bámulhatott, és döbbenten vette észre, hogy egy másik hasonló jószág épp a cipőt akarja róla lelegelni...

Úgyhogy Csanád gyorsan felkapott egy nagy több kilós botot és különös brutalitással, amit anno nővérétől örökölt, aki még az emlékezett módon végzett a Dallast bámuló részeges apjával, agyonverte a két rénszarvast, míg nem csak cafatok maradtak a két behemót szelíd jószágból...

Miután csinos Devergo pulcsiját a felismerhetetlenségig összevérezte leült, tábortüzet rakott és jóízűen megfalatozott... imádta a szarvashúst, ez volt a gyengéje és minek okán már három hete bogyón meg gazon élt, mindkét állatot felfalta, és nem hagyott semmit a vérszagra gyülekező farkasoknak...

De sajnálatos módon egy rejtett kamera, amit anno két órával azelőtt az NG stábja hagyott ott felvette a különös brutalitással elkövetett kettős gyilkosságot és a falatozást. A felvétel azon nyomban felkerült a netre, végigjárta a világot, s mindenki tiltakozott a történtek ellen. Főhősünket az állatvédő egyesületek fejvadászai kezdték keresni, hogy jól leültessék állatkínzás címén, a hajsza tehát elindult, CSanádÁronIzidor üldözött vaddá vált...