An adamekp production

1. Üdv ismét a múltban
2. Az első bekapcsolás 19 év után
3. Kell a feszültség
4. Pimpeljük fel

[English] Ott tartottunk a legutóbbi bejegyzésnél, hogy a gép be tudott végre bootolni, és fel tudtam telepíteni az MS-DOS 6.22-t és a Windows 3.1-et az eredeti floppyjaimról a 420 MB-os (400 MiB) Conner merevlemezre. Mivel annak idején az oprendszer is frissítgetve lett, feltelepítettem a Windows 95-öt és a 98-at is, de utóbbi annyira mohó volt tárhely tekintetében, hogy jóformán lehetetlennek tituláltam egy olyan retró gép összeállítását, amin a 90-es évek végére jellemző alkalmazásaim mind rajta vannak.

De ha visszatérek a 3.1-hez vagy a 95-höz, akkor marad még valamennyi hely a játékoknak, Office csomagnak vagy egyéb programoknak. A régi hangkártya már nincs meg - hogy valakinek odaadtam-e, vagy a következő gépben használtam tovább, már nem tudom. De azt tudom, hogy egy Sound Blaster 16 volt (még az eredeti telepítőlemeze is megvan), és ahogy emlékszem, rajta volt a logó, illetve a csatlakozók színesek voltak, így rájöttem, hogy valószínűleg egy WavEffects volt (pedig ha csak megnéztem volna a lemezt, láttam volna, hogy egy Sound Blaster 16 Value PnP volt). Rákerestem tehát a használt hangkártyák között erre a modellre (néha Vibrának is hívták), és egy CT4170-est találtam. Eme blogbejegyzés írása közben, a Creative típusszámainak összevetése során azt találtam, hogy nagy valószínűséggel ugyanazt a típust sikerült megvennem.

Sound Blaster 16 Value PnP, amit néha WavEffects-nek hívnak - dosdays.co.uk

A gépet eredetileg 4 MiB RAM-mal rakták össze, majd valamikor 8 MiB-ra lett bővítve. De mindegy is, mert úgy döntöttem, hogy a projekt ne csak az eredeti állapotra való visszaállításból álljon, hanem még egy kis bővítésből is, így aztán vettem 32 MiB memóriát, amire lecseréltem a 8 megát (fun fact: a mostani konfigomban 32 giga van, szóval ez huszonév alatt 1024-szeres növekedés).

Régi idők memóriái - privát archívum

És ha már felturbózzuk a gépet, miért ne menjünk tovább a restomodding útján, és miért ne vegyünk egy hálókártyát is? Noha ez a gép soha nem volt hálózaton (csak a következő kezdte egy 56k-s modemmel), az USB és a CD írási tulajdonság hiánya miatt, valamint a mostani gépemből kikötött CD-meghajtó okán fájlátvitelhez át kellett másolnom fájlokat egy tartalékgépre, aminek megbízhatatlan a floppymeghajtója. Mivel a tartalékgépet úgyis jótékonyságból eladományoznám, hosszú távon nem lenne második floppymeghajtóm (tudom, vehetnék egy USB-set, de annyit meg nem használnám, hogy megérje). Így aztán egy ISA-s hálókártyát kerestem, és végül egy 10 Mbps-es HP 27247B-t találtam.

HP 27247B 10BASE-T ISA LAN kártya - hpmuseum.net

Noha a hálókártya feltelepítése önmagában nem volt egy nagy vasziszdasz, a működőképesre való beállítása egy darabig eltartott. A Windowsban úgy tűnt, hogy az eszközt rendesen felismeri és bekonfigurálja a rendszer, de egész egyszerűen nem volt hajlandó DHCP-n IP-t kapni, amikor pedig kézzel beállítottam egy statikus címet, akkor sem működött a kommunikáció. Valahogy aztán rájöttem, hogy az alapértelmezett 32 és 16 bites, kiterjesztett módú illesztőprogram helyett a 16 bites, valós módú NDIS drivert kell kiválasztani, és voilà, végre elkezdett működni. Azóta megbízhatóan tudom használni

...attól eltekintve, amikor feltettem a hangkártyát is (Windows for Workgroups 3.11 alatt egy multiboot környezetben, amiről majd később fogok írni). Amikor az SB16-ot feltelepítettem a CD-ről, a hálókártya nem működött tovább. Megtaláltam, hogy alapból mindkért kártya az 5-ös IRQ-t használta, és a DOS alapú környezetben nem tudtak egymással másban megegyezni. Szóval néhány sikertelen próbálkozást követően a Creative CTCU.EXE-jével, az autoexec.bat-ban történő IRQ-beállítással, illetve a CTCM konfigurációs eszköz használatával, Windows alatt átállítottam a hálókártya IRQ-ját 11-re (ami a Wikipedia szerint szabad szokott lenni). Néhány újraindítás után a hangkártya felvette az 5-öst, a hálókártya a 11-est, és végre volt tada.wav 192.168.0.188-cal a gépen!

Korábbi, saját építésű gépeimből van még két, használaton kívüli IDE lemezem, mert azokhoz már külön bővítőkártya kéne (ami van, az PCI-s, az pedig mostani gépem mATX alaplapján nincs), vagy egy adapter - és csak 300 és 320 gigásak. Mivel a mostani konfigomban a legkisebb merevlemez is egy terás, és az összes SATA port foglalt, ez a két merevlemez csak úgy kallódott, de most (legalább egyikük) új életre kelhet. Ehhez azonban túl kell jutni azon, hogy a BIOS csak jóval kisebb lemezeket ismer fel. Igazából nem próbáltam ki a BIOS LBA-képességeit, de még ha sikerülne is elérni, hogy 8.4 GB méretűként lássa, az sem lenne 'elég' a következő tervemhez: különböző korok multiboot környezetéhez.

Noha annak idején a 420 megás merevlemezzel használtam a gépet, 3-5 ilyen méretű környezet beleférne az LBA szabta keretek közé, de szerettem volna még egy fájlmegosztásra való partíciót a telepítőknek, vagy a különböző oprendszerek közötti adatmozgatásra. Ahhoz, hogy a nagyobb kapacitású lemezeket használni tudjam, vagy egy másik IDE kártya lenne szükséges saját BIOS-szal, vagy egy Dynamic Drive Overlay szoftvert kéne használni, amiből a Western Digital Data Lifeguard Tools-át választottam, amiről a következő bejegyzésben fogok írni. Röviden, a 320 gigás Western Digitalt a raktam a gépbe, amíg mindent sikerült beállítanom, de most a blogsorozathoz tiszta lappal fogok indulni, és ehhez kicserélem majd a 300 gigás Samsungra, hogy a más bekonfigolt lemezt békén hagyjam.