An adamekp production

Csanád fejére 100.000 dollár vérdíjat tűztek ki, így nem csoda, ha a világ minden profi és amatőr fejvadásza őt próbálta elkapni.

Csanád kétségbe volt esve. Ebből a slamasztikából, hogy mászik ki? Szomorúan barangolt a volt Szovjetunió utódállamaiban, azt se tudta éppen melyik országban jár, amikor egy középtermetű, vékony, kb. 45-50 év közötti burnuszba öltözött férfi lépett oda hozzá és megszólította.

- Ahoi bobicsek! - Azután valami érthetetlen handabandázásba kezdett mindenféle kevert nyelveken. CSanádunk nagy nehezen kihámozta, hogy éppen a világ egyetlen ősmagyar muzulmán indiántörzsének cseh (vagy szlovák) származású tiszteletbeli cigányasszonyával beszél. Ettől egy kicsit megijedt: nem tudta, hogy most jól érti-e a férfit, vagy nem.

DE a fickó rendületlenül beszélt tovább: Csazikánk száméra világossá vélt egy-két homályos részlet. A sós víz, amin átkelt... Az tényleg tenger volt! Nem csoda, hogy fogalma sem volt merre jár, hogy nem volt ismerős, a táj, hiszen még a kontinenst sem találta el. A mi Csanádunk szépen átgyalogolt az Újvilágba, és éppen Alaszka jeges földjét taposta...

A burnuszos fickó pedig csak tovább magyarázott rendületlenül. Ott ült egy olajoskannán, kezében egy félig elszívott szivar, és Csanád rájött, hogy valószínűleg a kevert nemzetiségű pasas sem tudja igazán, hogy hol van. A kannára és a szivarra tekintettel Csanád úgy döntött, hogy barátságos lesz az arabusindiáncsehszlovákmagyarjavassasszonypasival.

- Szalem Uff Alejkum! - Üdvözölte őt felemelt tenyérrel, hogy jelezze, nincs fegyvere. Kétségbeesetten keresett valami közös tulajdonságot kettőjükben, hogy elnyerje a kannás pasas rokonszenvét. Aztán mentő ötlete támadt:

- Én lenni Soknevű Menyét, tiszteletbeli Indián, és keresni utat Nagy Magyar hazába, hogy szélsebes musztángjaimat a Nagy Magyar Pusztán legeltethessem, és nyereg alatt puhíthassam a vízipipadohányt!

A fickó szélesen elvigyorodott, megvillantotta repcesárga fogait, és hangos kacajjal ölelte keblére Csanádot, amikor azonban hirtelen egy golyó süvített el a fülük mellett...

Ez az egyik fejvadász lesz, gondolta CsanádÁronIzidor, hát, nem csoda, hiszen a Wanted feliratos plakátok elterjedtek világszerte, hősünk jól sikerült fényképével, a vérdíj pedig biztos megélhetést nyújtott hosszú időre a leggazdagabb eszkimó fókavadász család számára is. Mondhatjuk, hogy egy egész világ kereste, kutatta CSanádÁronIzidort, aki meglepő lépésre szánta el magát...

És kiragadta az olajoskannát meg a szivart a döbbent vegyesfelvágott kezéből.

- Állj! - Kiáltotta a lövöldöző prém- és fejvadászokra. - Egy lépést se, és nemkülönben egy golyót se, mert akkor ezt itt - Fölmutatta a parázsló szivarvéget - Beledobom ebbe itt. - Fölmutatta a kannát. - Apró cafatokra robbanunk mindannyian, és a bőröm egy centet sem fog érni. Sem nektek, sem másnak. - A marcona alakok megtorpantak. CSanád hallotta, amint a suttogás végigmorajlik a tömegen:

- Nemcsak állatgyilkos, hanem még öngyilkos terrorista is!

Csanád teljesen kétségbe volt esve, ami ennyi menekülés után nem is csoda: - Értsétek már meg! - kiáltotta - Éhes voltam!

- Ja, az más. - Válaszolta egy magas, ősz szakállú puskás férfi, és egyetlen golyóval ellőtte a szivarvéget, ami most már ártalmatlan, üszkös csonkként pottyant bele a szűzhóba...

És ez a kis szivarvég pont egy olyan helyre esett, ami a hó geologikus központja volt, ezáltal a havasok egyik legnagyobb lavináját kiváltva, ami az összes fejvadászt magával ragadta...

- Huh még szerencse, hogy... - mondta volna Csanád, amikor egy kést érzett a nyakánál.

- Te tényleg ilyen ostoba vagy Csanádkám??? - szólalt meg az arabusindiáncsehszlovák­magyarjavassasszonypasi és a hongkongi akciófilmeken edződött CSanádÁronIzidor egy jól irányzott rúgással kirúgta a kést támadója kezéből, majd elmenekült az erdő sűrűbb része felé, az üldöző meg utána, de szerencsére nem érte utol. Minden esetre a kommandós technikát nem feledve hősünk immár óvatosabb volt, s jól kielemzett minden szituációt, hiszen nem akart még egy rejtettkamerás kisfilm főszereplőjévé lenni. Szóval megtervezte a szökés különféle módozatait, az első ötlete az volt, hogy fog egy sziklát, amin kihegyez egy faágat karónak. Ezzel aztán leszúr egy medvét, amit megnyúz, a bőrébe bújik, és medvebőrben szépen átoldalog a kanadai határon, ami nem lehet túl messze. Az amerikai bűnözők többsége úgyis minden filmben Kanadába akar menni... kivéve azok, akik Mexikóba. Szerencsére még idejében észbe kapott, hogy ez nem lenne túl jó ötlet, hiszen épp valami hasonló dologért üldözik, ezért lelapult egy nagy fa alatt, és tovább törte a fejét. Második ötletként felmerült benne, hogy plasztikai sebészhez fordul, átalakítja az orrát, hajbeültetést végeztet, vesz egy pár színes kontaktlencsét, és öltözködési stílusán is változtat egy s mást, utána pedig alapít egy egyesületet "Ne Bántsd az Ártatlan Rénszarvasokat" néven, és globális Csanád-ellenes kampányba kezd. Ez az ötlet egészen reálisnak tűnt, ezért aztán toborzott 9 főt, és összehívta az egyesület alakuló ülését. Úgy döntöttek, anyagi okok miatt az egyesület székhelye az ukrajnai Aknaszlatina sóbányájának területén lesz. Csanád (aki ezután kizárólag az Izidor Aronovics Horoso nevet használta, de mi persze azért tudjuk, hogy ő a mi Csanádunk) tehát elutazott leendő lakhelyére, Szlatinára.

Ahol várta az egyesület tagjait... azt a kilenc főt. És várta, és várta, és várta, és várta... Nem jöttek. A mi Izidor Aronovics Horoso-nk, akinek valahogy már megint lett egy újabb neve elkezdett gondolkodni. Kezdett neki derengeni, hogy az egyesületének kóbor eszkimó tagjai talán nem rajonganak érte annyira, hogy Ukrajnáig fussanak utána. Valószínűleg a másik kontinensen maradtak, és talán neki is ezt kellett volna tennie, hiszen az új álöltözetében már senki nem ismerhette fel...

A biztonság kósza gondolata újra önbizalommal töltötte el. Miért is kellene neki eltemetkezni egy ukrán sóbányában?! Amikor végre újra előtte az egész élet! Új külső, új név, új ország, és egy szinte önmagát szervező Csanád-ellenes kampány. Hát álmodhat többről egy szegény regényhős manapság?

Csanád ügyei megint jól mentek pár hónapig, amikoris a Napi Matrjoska c. helyi újság megdöbbentő cikket közölt:

"CSanád ártatlan volt, és az életét áldozta a Föld megmentéséért!" - olvasta a szalagcímet.

A cikkből kiderült, hogy a legyilkolt két rénszarvas valójában egy kísérleti telepről szökött meg, ahol arab (ahá! a burnuszos fickó) és svéd terroristák közös erővel igyekeztek megtörni a Házisertés Parasztos Elnevezésével Névrokon Üdítőital Márka egyeduralmát.

A terrorszervezet célja az volt, hogy megfertőzik Alaszka teljes rénszarvasállományát az arcvakság vírusával, ami azután bekerült volna a fent említett sötét színű italba. Aminek ugyebár titkos a receptje, tehát rénszarvas is lehet benne... A vírus így az egész világot letarolta volna: rendőrségi rajzolók, kozmetikusok, maszkmesterek, és egyáltalában mindenki mérhetetlen szenvedéseknek lett volna kitéve.

Csanád tette azonban felhívta a figyelmet a terroristák tevékenységére, így időben leleplezhették őket.

Immár Csanád hős, és azok számítanak bűnözőknek, akik ellene kampányoltak. Különösen egy Izidor Aronovics Horoso nevű ukrán férfi, aki ellen már kiadták a globális körözést...

Az újrafertőzött Csanád pedig újra menekülni kezdett...

CSanádÁronIzidor ízes orosz szavakkal ecsetelte önmagának a történteket, de mit tehetett, mint azt, hogy újra menekülőre fogta a dolgot. Álcázta magát, amennyire csak tudta, bárisnyának öltözött ugyanis, áldott állapotot imitálva, így nehezen átcsusszant határokon, s rövidesen ismét szerény hajlékában zárhatta magára az ajtót megnyugodva. Bár a folyosón furcsán néztek rá a szomszédok, hiszen nem ismerték fel. Másnap a hírműsorokból és a MTI-től tájékozódott az eseményekről, nem volt semmi hír, tehát megnyugodva dobta le álöltözetét, ami az utóbbi napokban kissé furcsán összeegyeztethetetlenné vált háromnapos borostájával...

Viszont továbbra sem ismerte fel senki, hiszen átműtött orra és a hajbeültetés jelentős változásokat okozott Csanád fizimiskáján. Ezért leszaladt a körútra és vett egy Csanád-álarcot (mivel az álarc-ipar Oszama és Bush mellett már Csanád-maszkokat is kínált), és ezentúl sosem felejtette el feltenni, mielőtt kilépett volna az utcára.

De egy hónapos maszkot fel-maszkot le után egyszerűen meghasonlott önmagával. Nem bírta tovább, úgy gondolta, hogy most jött el a pillanat, amikor valamit tennie kell. Nos ne rémüljön meg Senki, nem voltak öngyilkos szándékai, ahhoz túlságosan is tisztelte az Életet. De mégis valamit ki kellett találnia. Végül döntött, az Én vagyok a felelős tetteimért és további sorsomért kettősét szem előtt tartva kezdett el gondolkodni további sorsán. Első lépésként kidobta az összes maszkot, így már csak az volt a dolga, hogy magát adja, ami mint tudjuk néha nem is olyan egyszerű, amikor hirtelen kopogtatást hallott a bejárati ajtónál...

Egy pillanatig hezitált, hogy ki merje-e nyitni, de végül az újonnan feltámadt bátorsága és felelősségérzete győzött.

Odalépett az ajtóhoz, egy heves mozdulattal kitárta, és döbbenten bámult.

- Ez lehetetlen! - Suttogta maga elé halálra válva a rémülettől és a sokktól - Klári!

Klári édesen rámosolygott.

- Ismersz engem? Azt mondták, itt megtalálom a válaszokat... Azt is mondták, hogy Klárinak hívnak. És hogy te majd segítesz nekem emlékezni.

Csanád magán kívül volt az örömtől.

- Klárikám, édesem, te élsz?!

- Úgy tűnik... - mondta bizonytalanul volt (jelenlegi?! jelenlegi!) felesége. - De fogalmam sincs semmiről. Amnéziám van. Ne kérdezd, te kedves ismeretlen ismerős, mi történt velem, mert nem tudom. Lehet, hogy így már nem is kellek neked.

- Hogy nem kellesz? Tréfálsz, szerelmem? Hiszen ennél jobb dolog nem is történhetett volna! 

Csanád boldog volt. Hiszen mit számít, mi volt a múltban. Az egyik nem emlékszik, a másik nem akar emlékezni. Az egyiknek nincsenek emlékei, a másiknak túl sok is van. Az egyiknek nincs már meg a régi arca, a másiknak csak az arca a régi. Kit érdekel?!