Átmenetileg nem a megszokott kinézettel jelentkezem, egy másik blognak tesztelek kinézeteket, így lehet, hogy szét lesz csúszva az oldal.
Eredetileg így néz ki a blog:
Az utókornak pedig a tesztelt sablon:
Átmenetileg nem a megszokott kinézettel jelentkezem, egy másik blognak tesztelek kinézeteket, így lehet, hogy szét lesz csúszva az oldal.
Eredetileg így néz ki a blog:
Az utókornak pedig a tesztelt sablon:
Mindenki, aki internetezik, előbb-utóbb rákeres magára vagy ismerőseire. Én rákerestem magamra, s láss csodát, az ilyen-olyan regisztrációim mellett találtam néhány olyan bejegyzést, ami a blogra mutat:
bloglog.hu
blogkalauz.hu
buzz.miner.hu
ÍRÓ
alias Agyament Író
VADKA CSANÁD IZIDOR ÁRON
alias Főhős, Kárpáthy Zoltán, Mester, Jóáron, Csazidon, Don Csazi, Csodás Zidane,
Boldizsár, Soknevű Menyét, Cseng Fúj Sricumó Okahókamóka Piú, Izidor Aronovics
Horoso, Flammel
KOVÁTS ADÉL
alias Margaríta, Léda, Kata, Klári hasonmás, Eulália
BOLDIZSÁR, Csanád és Klári fia, Adél férje
alias Tompika, Tömpike
GÁSPÁR, Csanád és Klári fia
MENYHÉRT, Csanád és Klári fia
KLÁRI, Csanád felesége
ÁDI, Csanád légióstársa
CSAJÁGRÖCSÖGEY APOLKA, Ádi nagy-nagynénje
SAROLTAY CICI
BJÖRN, kiugrott STASI ügynök, Adél első férje, Apolka fia
alias Dirk
SZTANYISZLAV SZERGEJEVICS, ballonkabátos ügynök és jegyellenőr
alias Sztanyi, Sellő
MATISZ NAGYPAPA
FEHÉR RAGYOGÓ ALAK
GONOSZ ZÖLD VARANGYOS MARSLAKÓK ÉS PATKÁNYOK
OLGA, sajtfejű holland
ILIKE FŐNŐVÉR, az Író elmeosztályi ápolója
ÖRDÖG
HILDEGARD, hetven éves ápolónő
PÁPASZEMES PSZICHIÁTER
BÖRTÖNŐR
RABB ŐRNAGY
KILENCVEN ÉVES, BAJSZOS NÉNI, banki ügyfél
APOLKA II., Csanád nővére
alias Leocadia
FÉRJ, Apolka II. által meggyilkolva
APA, Csanád apja, Apolka II. által meggyilkolva
OLAF, Csanád régi barátja vagy apja (utóbbi mégse), Incsu Csunna és Nso Csi gyilkosa
alias nem-Woland, Santer
LEVELI BÉLA, kórboncnok
alias dr. Draht Jákob
MANCI, LAJOS BÁCSI, RAFAEL, REGINA NÉNI, Leveli Béla szomszédjai
WOLAND, kopasz krisnás
ADÓELLENŐRÖK
CSANÁD, IZIDOR, mucsajröcsögi névadó verekedők
DZSINN
WINNETOU, indiánregények hőse
alias Pistike
OLD SHATTERHAND, indiánregények hőse
alias Old Scheiterhand, Hosszúpuska
NAGY Ő SÁNDOR
A MIKSZÁTH TÉR FELETT LEBEGŐ PIARISTA DIÁKOK
NAGY GORILLA, ÁLLATKERTI MAJOM
ANTONIO DE OLIVIERA FILHO CARECA, Adél unokabátyja
TERTULIANO MASSIMO, Csanád hasonmása, történelemtanár, buszsofőr
BJÖRN II., OLAF II., SZTANYISZLAV II., Csanád fiai
NÁCI BÁCSI, Csanád nagybátyja
alias Ignác bácsi
ORVOSOK, NŐVÉREK
MARI NÉNI, Csanád naftalin- és babakrémszagú 80 éves szomszédja
alias Marcsi
KANDISZ NÓRA, Csanád másik szomszédja
POP SIMON, Nórika szembeszomszédja
REFORMÁTUS LELKÉSZNŐ
VANDA, Csanád iskolatársa, bolti eladó
BO, Vanda pszichiátere és személyi edzője
VÉN, SZAKÁLLAS TÖRPE, a Mesecsavarók Büntetésének Végrehajtója
NÖVÉNY-SZÖRNY, bíró
DORKA, árufeltöltő
MÁJUSI ELEMÉR, Ostormonostor népiségtörténésze, néprajzosa, szociográfusa és nyelvjárásgyűjtője
LAJTOS DÁVID, Csanád régi osztálytársa
alias Fosos
CSAPOS
SÁGHY PETI BÁ', ostormonostori speciális mentő
SOBRI SÁNDOR, műsorvezető
alias Fábry, Szulák néni, Sómen Sanyi
BUBU, Sobri kutyája
alias Zoli
VÍZHELY BÜNDE, falinaptár-árus
CSOMA RAFI, Náci bácsi srégszomszédja
VÖRÖSES IBOLYKA, Náci bácsi új srégszomszédja, cirkuszi késdobáló-asszisztens
HÉJJA JULIANNA, Klári anyja
DONADONI, maffiafőnök
alias Don Capriccio, Gedeon bácsi
DORKA II., óvó néni (sic!)
NEMFÁ ZOLTÁN, színházigazgató
VÁMOS ÖLTÖNYÖSÖK
MARHA GONOSZ POFA, kritikus
AJOR BIMRE, ONKA CSANDI, STÁBTAGOK
FAGYLALTOS, ÍRÓDIUMOS HANG
BENCE MÁTÉ, a taszári bázis őrmestere, biokémikus
alias Don Juan
TELEFONOS MESTERLÖVÉSZ
DON CON BRIÓS, maffiavezér
IRODALMI RENDŐRSÉGI TISZT
JAMES BOND, WC00 JOHNNY 'DELHUSA' ENGLISH, titkosügynökök
JOLÁN NÉNI, palermói szomszéd
ALFRÉD, Egbert fia
EGBERT, könyvelő, Adél férje/élettársa
és még sokan mások, akiket szintén beírok majd ide...
XVIII. fejezet: Csanád regénye
"Komor fajunk kimindenkivel settenkedik" - tehát tisztán látszott hogy a legújabb Star Wars részekre készült! Hol van már a Horgoljunk mindennap egy keveset álláspont?
"Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?" Hát bizony!
Viszont Csazidon jelbeszéddel elmutogatta az embernek hogy: köszönöm szépen, majd hagyta hogy felszálljon a 21-es buszra, ahol ma éppen nem szúrtak le senkit....
Most, hogy Csazidon megértette az üzenetet, felállt a padról. Tudta már, hova kell mennie: mielőtt vonatra szállna, a választ a moziban találja. Vonatpénzét mozijegyre költötte, és most már a Star Wars 3-tól várta a sugallatot.
De Csanádot egyáltalán nem dobta fel a StarWars 3, sem a hozzá elfogyasztott 3 liter pattogatott kukorica. Kilépett a moziból, és elindult hazafelé az esti Körúton. Üresnek érezte magát és céltalannak. Se nő, se család, se munka, se barát – dudorászta halkan. Pontosan tudta, hogy ő csak egy regényhős, aki teljesen ki van szolgáltatva az Író(k) napirendjének, szeszélyének, kényének-kedvének. Hirtelen elhatározásból bement egy éjjel-nappali Ápiszba, vett egy micimackós spirálfüzetet meg egy mikiegeres töltőtollat, és hazasietett. Igen, Csanádunk elhatározta, hogy regényírásba kezd: olyan regényt akart írni, amelyben a hős elindul valahonnan és megérkezik valahová (fejlődésregény), közben egy csomó jó kis kaland történik vele (pikareszk regény), persze akad nő is, amennyi kell (romantikus történet), és van veleje is az egésznek (csipetnyi filozófia), és még azt is eltökélte, hogy Miconét jelenlegi lakóhelyéről átírja az Adria partjára. Fel is írta a nevét (mármint hogy Csanád) a füzet tetejére, aztán kinyitotta az első oldalnál.
XVIII. fejezet: A csokifagyi receptje
A Don emberei a haldokló maffiafőnököt bámulva hagyták látási perifériájukon kívül Csanádot, aki fütyörészve hagyta el a cukit. (A testőrök még órákig bámulták tátott szájjal megbízójukat.) Csanád pedig, immáron egyedül az ellenség központjában, elindult felkutatni a híres csokifagyireceptet. Félreértés ne essék, az Író nem szadista, rasszista, kommunista, fasiszta stb., de kénytelen tisztázni a ’csokifagyi’ rejtélyét. Ugyanis ez nem az édes, barna és fagyos nyalánkság, amelyet az izomagyú kretének, a kisgyerekek és nagymamák nyalnak a strandon (no meg mindenki más a felsoroltakon kívül), hanem valami más volt. A szicíliai maffiának egyes nézeteltérései akadtak észak-afrikai ’kollégáikkal’. Ennek a problémának a megoldására született a ’csokifagyi’ receptje, ami kizárólag az észak-afrikai maffia 'hidegre tételének' terve volt…
Don Csazi körülnézett a központban. A helyiség körülbelül 17,659 négyzetméter volt, körül ember nagyságú csokinyulak és csokimikulások sorakoztak, mintha őrök lennének, a szoba közepén pedig egy dobostorta alakú asztal állt. Az asztalon egy málnaszörppel működő lávalámpa mellett ott feküdt a Nagy Receptkönyv egy tálcán, üvegbúrával letakarva.
- Haha! - vetette hátra a fejét Don Csazi, és egy jól irányzott rúgással hasba találta a legnagyobb csokinyuszit. Habozás nélkül kivette a "csokifagyi" receptjét a nyuszi legurult fejéből, majd a Nagy Receptkönyvbe beírta:
"A nyúlnak annyi. ...or ...junk ...mind ...set, marhák!"
És már ott se volt.
Így Csanád egyszerre három legyet ütött... először is lerázta az általa rögtön felismert Mátét, a balfék ügynököt... másodszor likvidálta Sós Brióst...harmadjára meg közelebb került a "csokifagyi" hadművelethez...
Elégedetten sétált Palermó utcáin és nézte a csúnya gülüszemű olasz nőket, akik csámpásan jártak puccos, ám mégis rossz minőségű, félreszabott Úrmání ill. Verszácsé rucijukban...
Bezzeg Csanádunkon a Kozmó-diszk felett minőségi turkálókból kapart ruha volt... szűk és lila macskanadrág... oldnévis kapucnis pulcsi... sárga, szakadt vitorlás dzseki és egy rivi (török import lopott holmik) póló, mindehhez párosulnak a gyárihibás devergó zoknik, amit egy valóságsóban nyert, no meg a felemás (értsd egyik pár barna, másik narancssárga) badidasz cipők...
Így járkált Csanádunk pökhendien pásztázva Palermó poros piszkos (p)utcáit...
Amikor csöngettek, mármint az Író lakásának ajtaján.
- Tessék - szólt ki álmosan, mert már félórája bevette az altatót, és már az ágyba készült.
- Kinyitni! Irodalmi rendőrség!
Az Író úgy meglepődött, hogy még igazolványt is elfelejtett kérni. Kinyitotta az ajtót, hogy megnézze magának az illetőt.
- Jól is teszi, ha beenged - mondta a tagbaszakadt tiszt. - Uram, Ön most nagy bajban van.
- Mit követtem el?! - csodálkozott az Író, aki mostanában tényleg példás, polgári, pedáns pesti életet élt.
- Önt gondatlanságból elkövetett, túl hosszú alliteráció bűntettével vádolják. "Pökhendien pásztázva Palermó poros piszkos (p)utcáit", mi? Mi? Ezt hogyan magyarázza?!
Az Író a homlokára csapott, elnézést kért, az altató hatásával mentegetőzött, és a helyszínen kifizette a bírságot. Így megúszta egy figyelmeztetéssel, végre lefekhetett, és álmában tovább írhatta Csanád történetét... éppen egy kis nóta motoszkált a fejében, sehogyan sem tudta kituszkolni fejéből, csak makacskodott tovább az a bizonyos dallam, szinte az őrületbe kergette őt, de mit volt mit tenni, csak dudorászott és dalolt, énekelt és lassan az egész utca vele együtt fújta, ugyanis mindenkit megfertőzött a dallammal. Amikor már az egész városrész a nótát kornyikálta, kihívták a kataS(z)TRÓFA-kommandót, akik hatalmas füldugókkal védekeztek a zajártalom ellen, de mint utóbb kiderült néhányan közülük PÁF-os füldugót használtak, mert őrjöngve dalolásztak, csapattársaik legnagyobb rémületére. Valami más megoldás kellett, mert kicsúszott kezükből az irányítás. Világméretű katasztrófa fenyegetett, s mindennek az a bugyuta dallam, szöveg és persze CsanádÁronIzidor volt az oka...
Ezért összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, s felkérte az USA és Oroszország vezetőjét, hogy lehetőleg még a mai nap folyamán mentsék meg a világot. Főparancsnokul közfelkiáltással James Bondot választották. 2 órával később egy kicsiny, ám elit kommandós egység ledobásra került Olaszország azon részére, ahol Csanád még mindig azt a bizonyos dalt dúdolta.
Csanád még mindig csak dúdolt...
Az Írónak ekkor esett le, mennyire jó az alaplap-repedéses pentiuma, főleg ha sem szerver-, sem adatbázishibák nem tarkítják életét. Tudniillik az említett hibák miatt nem tudott bejelentkezni a gépre, ennélfogva előző feljegyzéseit sem tudta átnézni, hogy passzolnak-e az álmához. De most már minden jó, remélhetőleg nem fogják feltörni az Író gépét.
James Bond pedig épp nem volt elérhető, mert legújabb filmjét forgatta, önmagát alakítva. Ezért általános helyettesét, a WC00 kódnevű Johnny ’Delhusa’ English-t küldték az ügy felgöngyölítésére, ’Nika se perimeno’ nevezetű új csodafegyverével…
Csanád pedig tovább dúdolta a szovjet (mai orosz) himnuszt…
"Szojuz di rusini, mi szovjetcka má pádre..."
Dúdolta mindenki... amikor Wc00 ügynök belebukott feladatába, s végül agyilag teljesen belerokkant a küldetésbe, azóta csak az orosz himnuszt énekli, semmi mást. A tömeg pedig megindult, persze egyénenként mentek erre is, arra is, fel és le, jobbra és balra, északra, délre, nyugatra és keletre. CSanádÁronIzidor pedig hazafalé indult, mert időközben olyan sokan emlegették felmenőit, hogy csuklása kibírhatatlanná vált. Megivott egy vödör vizet, próbálkozott citrommal, levegővétel visszatartásával. De semmi nem használt, a dallam persze kiesett a fejéből, de most meg itt volt ez az átok csuklás...
Vadka Csanád: Hukk... hukk... hukk... haaaaa... hukk... hukk... hukkk.... haaaaaa.... glugy-glugy-glugy.
TTTTTRRRRRRRRRR!
Na végre elmúlt! De ki lőtt?
Csanád kinézett a ripityára lőtt ablakon, és a szemközti ház tetején Bót, az óriás személyi edzőt és pszichiátert pillantotta meg. Milyen régen is volt, amikor találkoztak... Vanda képe merült fel elméjében, ijedten elhessegette...
Bo egyébiránt géppisztolyt tartott a kezében, kopasz feje rózsaszínre volt festve, és éppen töltényhüvelyeket hajigált az ereszcsatornában zavaros tekintettel.
Csanád - bele se gondolva, hogy Bo valószínűleg éppen őt akarja eltenni láb alól - vidáman kikönyökölt az ablakba, és odakiáltott a kedves ismerősnek:
- Szevasz, Bim Bo! Hogy ityeg a fityeg? Mizújzs? Hogysmint? Hogy mondod? Figyelj, ha így össze-vissza lövöldözöl, pláne ha mellém teszed, egy kukkot se értek abból, amit mondasz…
Majd mikor Csanádunk realizálta a helyzet valódiságát, folytatta:
- Mindjárt itt a világ forradalom, elvtársam... huk-huk... a fenébe visszajött...
Bo vérben forgó szemekkel meredt rá.
- Miiiiiii? Még te tréfálkozol, apám? Engedd ki Vandát, amíg szépen mondom, tudom, hogy odabent van!
Csanád a meglepetéstől újra elfelejtett csuklani. Vanda? Nála? Egy pillanatig megfordult a fejében, hogy benéz az ágy alá és a szekrénybe, kotorászni kezd a virágládában és a vécétartályban, aztán eszébe jutottak a hölgy méretei, és letett a keresésről.
- Bo, édes egy haverem! Van söröm, viszont nővel nem szolgálhatok. Gyere át ide, megdumáljuk, oké?
Bo zavarodottan meredt rá, aztán elkezdett lefelé mászni a síró-nyikorgó ereszcsatornán.
Mászott, mászott Bo, Csanád meg leült, megkezdett egy sört, úgy várta a mestert. Tíz perc után Csanád arra gondolt, hogy hiába, múlik az idő, az öreg nincs már a régi formában. Húsz perc után kinézett az ablakon, és meglepetten látta, hogy Bo mester az ötödik emelet magasságában ölelgeti az ereszt, és láthatóan elég kényelmetlenül érzi magát, mivel se le, se föl nem tud mozdulni.
- Na mi van, odaragadtál, öreg? - kiáltott át fölényesen, ami nem volt túl szép tőle, tekintve idős mestere kiszolgáltatott helyzetét.
Bo valami megmagyarázhatatlan módon hirtelen pánikba esett a negyedik és ötödik emelet között, hogy pontosak legyünk. Szóval rátört a páni félelem, ettől megbénult, nem tudta mozgatni végtagjait, erős szívdobogást kapott, és a légzése, pulzusa is az egekig szökött. Lassan-lassan úgy érezte, hogy elsötétül előtte a világ, de azért próbálta erősen tartani magát. Közben Jolán néni a hatodikon épp a szőnyeget porolta, a szél pedig pont szegény Bo felé fúdogált. Még próbált kiáltani CSanádÁronIzidornak, hogy hívja a tűzoltóságot, de köhögőrohamot kapott, hangja elcsuklott, s félő volt, hogy nem lesz szerencsés vége a történetnek, amikor hirtelen az utca végén feltűnt Vanda, lepkejelmezben.
- Jövök, szerelmem, tarts ki! - kiáltotta, és Csanádban meghűlt a vér. De Vanda, ügyet se vetve rá, Bo felé futott. Kiterjesztette szárnyait, és az ereszcsatornát rúdnak használva, erotikusan táncolni kezdett.
- Látod, édesem, nem hagytalak el! Csak a jelmezkölcsönzőben voltam!
Jolán néni csodálkozásában még a szőnyeget is eldobta, és tapsolni kezdett.
- Hajrá, aranyos! Csak ropja, aranyos!
Csanád elmorzsolt egy-két könnycseppet a jelenet láttán, aztán lement az utcára. Gyorsan kerített egy-két járókelőt és megfogták a leesett szőnyeg sarkait.
- Ugorj, Bo! Ugorj!
Bo elengedte az ereszcsatornát, és zuhanni kezdett lefelé.
Szerencsésen földet ért, illetve szőnyeget ért Bo, Vanda felnyalábolta, s már vitte is haza, Bo úgy bújt hozzá, mint a kisgyermek anyjához, mikor egy kisebb esés után vigasztalásra vágyik. (Tehát, Vanda és Bo sebesen (persze sebek nélkül) eltűntek) CsanádÁronIzidor meg cipelhette a szőnyeget vissza a hatodikra, mert Jolán néni már nagyon aggódott érte, mert eredeti perzsa volt, Jolán még fiatal korában kapta ajándékba egy valódi sahtól, akivel kalandos útjai során találkozott, s aki el is akarta venni feleségül, de a néni inkább nemet mondott, mert nem akart a sah 45. felesége lenni...
A gép Siena közelében landolt. Csanád elkeseredetten gyalogolt a város felé a hullámzó toszkán tájon át, de hirtelen eszébe ötlött Sienai Szent Katalin életrajza, amit egyszer régen olvasott, és mindjárt jobb kedvre hangolódott. Vett egy Magnumot egy útszéli árustól, és a Bella ciao című partizánnótát dudorászva bandukolt tovább.
A fagylaltos azonban galádul már csak főhősünkre várt, a fagylalt akarom mondani jégkrém meg volt fertőzve. Mit szépítsük a dolgot, olyan kegyetlen hascsikarással, remegéssel, szédüléssel járó diarrhoea jött CsanádÁronIzidorra, hogy csak na. Nem is tudott elmozdulni onnan, ahol éppen volt. Legnagyobb gondja az volt, hogy újabb és újabb bokrokat találjon magának, meg, hogy vajon miként tudna spórolni a papírral, mert ha így megy, bizony a végén még lapulevelet kell használnia, s elég érzékeny a bőre, biztosan kipattogna tőle. Tehát egy újabb bokor mögött kuporgott éppen elég magalázó módon, amikor valaki megszólalt...
- Íródiumot az úrnak? Ne forduljon hátra, viselkedjen természetesen!
Csanád ennél sokkal természetesebben nem is tudott volna viselkedni...
- Olcsón megszámítom, - vihogott a hang - persze lehet, hogy a gyógyszertárban tizedannyiba kerül, haha, de maga meg van szorulva... illetve nem, de szeretne... na kell az áru vagy sem?
Persze, hogy kellett Csanádnak, nagyon kellett, bár ne kellett volna. Megvette a gyógyszert, és megkérdezte a hangot:
- Más áruja is van?
- Nanááá, haver - beszélt a bokor -, hashajtó, hasfogó, allergiagyógyszer - jó biznisz ez mind a cukrászda közelében. Ja, és a legkeresettebb, ezt csak nagyon elkeseredett vevőknek: a cukrászda receptjei otthoni használatra, házastársaknak, anyósoknak, hosszú életű és gazdag idős rokonoknak...
- Csak nincs meg a csokifagyi receptje is?! - élénkült fel az egyébként elég kókadt Csanád.
- Aaaaazta, haver, te aztán nem aprózod el... de jó pénzért semmi sem lehetetlen. Legalább méltó bosszút állhatok, amiért cukrászinas koromban kirúgtak a helyről.
Csanád nem is tudta magáról, hogy folyékonyan beszél olaszul.
Már éppen megalkudott volna a fagyireceptre, amikor eszébe jutott, hogy de hiszen neki csak a palermói Con Brio cukrászda receptje jó, és nem szúrhatja ki a megbízója szemét holmi toszkán panccsal. Bedobott még egy Íródiumot, és folytatta útját Siena felé.
Útközben halkan csordogáló forrásra bukkant. Mivel az utóbbi órákban elég sok vizet vesztett, nem habozott sokáig, hanem a forrás fölé hajolt, és inni kezdett. A meglepetéstől viszont hamarosan félrenyelt, hiszen a forrás vizében megjelenő tükörképe...
- Ez nem az én arcom! Hogyan lehetséges...?!
Lázasan gondolkodni kezdett. Mikor volt utoljára önmaga? De hiszen a vámosoknak észre kellett volna venniük, hogy az arca nem egyezik az útlevélképével!
Elővette az útlevelét. A régi képről ugyanez az ismeretlen arc nézett vissza rá.
- Te jó ég, mióta nem én vagyok én? Eddig csak a nevem volt bizonytalan, most még ez is! Író, mit teszel velem?
De érezte, hogy nem foghat mindent az Íróra. Hiszen minden ismerőse, Dóra és Donadoni, a fiai, mindenki megismerte. Mi lehet a baj?
Szegény Csanád nem tudta, hogy ún. arcvakságban szenved. Hirtelen kapta el a kórt, nem volt ez mindig így, de most képtelen felismerni az arcvonásokat. Dórák sora vetette bele magát jóindulatúan a kínálkozó bolondos kapcsolatba, Mari nénik tucatjai használták ki a helyzetet, hogy bevásároltassanak maguknak. Az emberek összesúgtak, összenevettek a háta mögött, és ő észre se vette... Szegény Csanád!
De Csanád zaklatottan menetelt tovább Magnumjával és lágyan ugráló hasával... legalább a diarrhoea elmúlt...
A tűző napon bóklászva fáradtan és kimerülten baktatott tovább a fák nélküli toszkán vidéken...
Nem volt egy fedezéket nyújtó kósza árnyék sem, mely enyhíthette volna az olasz hőség kínjait...
Csanád végre megpillantott egy kis falut... először azt hitte, hogy csak képzelődik, mert a templom nagyon hasonlított az emlékezetes ostormonosi romokra, de nem...
Betért és megpihent... szerencsére nála volt Júrókárd-mászterkárdja, így tudott venni az idős néniknek epret három euróért, olcsó olasz parfümöt háromövenér', de a piac felől szállingozó rohadt paradicsom illata, amit majd a vadonatúj Dolmioba ill. az extraszűz olivaolajba belekevernek, hogy legyen íze is, felbecsülhetetlen volt...
Innen Tronkvacsentiből folytatná Csanádunk útját a palermói küldetés végett, amennyiben hirtelen nem zuhan rá valaki az égből. Egy ejtőernyős alak landolt éppen Csanádon. Csanád számára ismeretlen volt az arc, de ez, ugye, nem jelent semmit... az alak vadászkést rántott elő, elvagdosta kötelékeit, megragadta Csanádot, és rohanni kezdett vele...
- Usgyi, rohanjon maga is! – szólalt meg magyarul az ejtőernyős – kövessen gyorsan, nehogy ránk zuhanjon a gép!
Történt ugyanis, hogy egy magyar MiG-29-es repült az olasz falu felett, amikor tönkrement a hajtóműve. A pilóta katapultált, majd ejtőernyőn ereszkedett le a földre.
- Bence Máté vagyok, a taszári bázis őrmestere – szólt a pilóta, miután már biztonságosnak ítélte meg tartózkodási helyüket. – Meghibásodott a gépem, ezért katapultáltam. A robotpilótát pedig a lehető leglassabb ereszkedésre állítottam be, hogy ne okozzon nagy anyagi kárt (a robotpilóta egy partvisnyél volt, amivel a pilóta kitámasztotta a gép botkormányát).
Csanád őszintén sajnálta ugyan, hogy az orosz államadósság fejében kapott migek nem bírják a gyűrődést (illetve nagyonis könnyen gyűrődnek), jobb lett volna, ha az oroszok kaviár és vodka pénznemben fizetnek, ugyanakkor roppant módon megörült, hogy földire bukkant a hullámzó toszkán tájban. Immár kettesben és futva folytatták útjukat Siena felé, miközben egy Rossini-opera nyitányát fütyürészték.
Biztonság kedvéért a robotpilótát is magukkal vitték, mert ugye a három szerencsés számnak számít Dante hazájában.
Mentek-mentek mendegéltek, de csak nem akartak odaérni, ahová indultak, hogy is van ez? - tették fel maguknak a kérdést, amit még Vitray Tanárúr sem tudott megválaszolni, de mit volt mit tenni? Szóval mentek, de nem tudhatták hova fognak megérkezni, mert a jó ejtőernyős tájékozódási eszközként a partvist használta, mégse tudta megmondani, merre az arra, na és persze azt sem, hogy meddig az addig...
Mindez talán azért lehetett, mert a partvis nem jó öreg lószőrből készült, hanem valami olcsó műanyagból, s azt is ott gyártották, valahol messze keleten, amiért már régen kivonták a forgalomból az összeset, de a haderő ezt még nem tudta, illetve nem volt lehetősége pótolni, mert nem tudtak lószőrt szerezni, pedig megpróbálták. Így hát megmaradt nekik a bóvli, ami nem volt jó semmire, amikor hirtelen megszólalt CSanádÁronIzidor:
- Ott... messze... messze... Göndör fellegek./Sötét ég lanyhul fülleteg./Szökőkut víze fölbuzog./Tört márvány, fáradt mirtuszok.
Máté babonás rémülettel meredt rá, és most először gondolkozott el azon, hogy talán azzal jár rosszabbul, ha Csanáddal marad.
- Jóóóó van, csak úgy mondtaaam! - mentegetőzött Csanád, mert nem akarta elveszteni műveletlen, ám jelenleg egyetlen barátját. Gondolta, rendben, ezentúl nem kell az időjárásról ilyen kreatívan társalogni.
- Borul az ég, eső lesz - mondta másképp, mire Máté felragyogott:
- Jaaaaa!
Körülnéztek, fedett helyet keresve. A nagy semmi közepén egy telefonfülkét pillantottak meg. Csanád megörült. Vajon hogyan használhatná ki ezt a fordulatot? Még nem jött rá, kit fog felhívni, de mindenképpen telefonálni akart.