An adamekp production

Beszaladtak a fülkébe, kicsit szűk volt a hely, a telefonkönyv salátányi darabokban összetépve hevert ott. Kit is hívjak fel? - gondolkodott koszorús költővé avanzsált főhősünk. Mire ezt így kigondolta, hirtelen megcsörrent a telefon. Legalább nem kell agyalnom, kit hívhatok, úgyis rossz a telefonszám-memóriám! Azzal boldogan felkapta a kagylót. Halló-kiáltott bele nagy vidáman.

- Itt vagyok, tudom, Te hol vagy. Megtalállak, hiába is menekülsz, azzal le is tette az illető.

Csak a bip-bip-bip-eket hallotta. Először fehér lett, mint a fal, majd megszédült, el is esett volna, de nem volt hozzá elég hely.

- Mi történt - kérdezte Babonás Máté? Segíthetek?

- Ugyan ki segíthetne rajtam, épp az imént fenyegettek meg, azt se tudom ki volt az.

- Ejnye no, az is lehet, hogy téves kapcsolás volt vagy esetleg egy telefonbetyár, egy pernahajder...

Közben elállt az eső is, a nap is kisütött, de CSanásÁronIzidorunk borús hangulatban bandukolt tovább, s mélabúsan kerülgette a kis pocsétákat...

Újra csöngött a napsugártól megfakult telefon...Csanád azonnal felkapta...

- Mi van?... - kérdezte főhősünk... néma csend...

- NEM "MI VAN"? HANEM TESSÉK, TE TAHÓ!!! - üvöltött a telefonban a rejtelmesen selymes hang...

- Öööö - őzött a mi főhősünk tétlenségében - akkor TESSÉK, ki az?

- Én vagyok és ha leteszed Sztyú, akarom mondani Csanád, akkor a 38-as távcsöves, hangtompítós Szmisz end Venszonommal mandarin méretű lyukat ejtek szép kis fejecskéden!!!

- Ki az? - kérdezte Máté a pilóta...

- Ha elmondod neki le fogom lőni és most jól figyelj ide Don Zacsikám...

- Te vagy a telefonos segítségem. Azonnal mondd meg, miben szerepel zöldbe kiránduló telefonfülke, különben felnyomlak a górénál, hogy még mindig Siena felé szerencsétlenkedsz, közben Don Camillo is rámozdult a csokifagyira, szóval jobban teszed, ha válaszolsz, aztán pedig futólépésben indulsz a palermoi Con Brio cukrászda felé.

- Ba... ba... ballada a költészet hatalmáról! - vágta rá Csanád megkönnyebbülten, és boldog volt, hogy kifogta ezt a kérdést. Összesen egyszer szedte össze magát irodalomból, mert már bukásra állt, és a magyartanár megmondta, hogy egyszer még haszna lesz belőle... tényleg így lett.

A telefonáló letette a kagylót.

Csanád megkönnyebbültebben baktatott tovább Mátéval a lezuhant Mig29-es profi pilótájával, aki egyébként biológus és kémikus is volt így egész úton Siena felé mindenfajta buta dolgokkal untatta Don Csazit...

- Látod azt a kékes növényt...

- Aha - érkezett Csanád egyhangú válasza, ami minden normális ember tudomására adta volna, hogy "hagyjál már békén van így is elég gondom", de sajnos a MátéBence nem értette a rejtett célzásokat, mondhatni nem volt képes olvasni a sorok között...

- Nos meg kell említenem, hogy ezek a növények tök izé, azaz marha illetve irtó érzékenyek a hőmérséklet-bigyusz változásaira, szóval érted? De várjunk csak... ez az a növény? Öööö... majd felírom és otthon megnézem egy könyvben...

- Aha...

stb.

Tehát a nyájas olvasó, mint például Imilona eltudja képzelni, milyen egy gyenge biológia és kémia tanár pilóta bőrbe bújva...

Ne is húzzuk tovább az időt a kies Toszkán táj leírásával ill. a tartalmas beszélgetések száraz bemutatásával, mert akkor megakad ez az értékes regény, jobban mondva humoros szösszenet... 

Végre megérkeztek Siena-ba, ahonnan el kéne már végre jusson abba a nyavalyás Palermóba, egyébként olyan menthetetlenül ellaposodik a történet, hogy jövő évtől akár kötelező olvasmány is lehet belőle.

Így aztán gyorsan elment a pályaudvarra, magával vitte a szerencsétlen marha Mátét is, mert végül is olyan jó külföldön magyar szót hallani, még akkor is, ha a kéklevelű petymegabrakról beszél is. Felszálltak hát a vonatra és irány Palermo......

Az írót épp annyira nem zavarta, mint Csanádot ill. a tökkelütött Mátét, hogy Szicília egy sziget... és a vonat a mai tényállás szerint nem igen képes kb. 200 km-t megtenni a vízen, hacsak nem téved a drága író...

Úgyhogy miután mindenkinek leesett ez a kellemetlen kis malőr Olaszország déli partjainál felszálltak egy romantikus kis hajóra, ami horribilis összegért, potom 800 juróért átvitte őket... ne részletezzük a további eseményeket... megérkeztek Palermóba... ebbe az egzotikus városba....

Igaz, a vonatút is érdekes volt, mert majdnem leszorította őket egy konvoj, ami a miniszterelnököt és az új töri tételsorokat szállította, de ez most történetünk szempontjából lényegtelen (hiszen az előbb említett laposságot erősítené, hogy kötelező olvasmány legyen, ám így akár jövőre bekerülhetne a Top 100-ba az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk után a harmadik helyre az A Nagy Könyv című regény, de az Író nem akar bestsellert).

Szó mi szó, megérkeztek Palermóba, amikor extraszűz olívaolaj illata csapta meg orrukat. Tudták, ettől jó a Dolmi-jó. Most már csak meg kellett keresni a fagyizót. Hiába is kérdeztek bárkit is, senki sem tudta vagy nem akarta tudni, hol van a Con Brio cukrászda. Mígnem meg nem láttak egy feliratot az egyik fegyverbolt cégérén: Con Brio fegyver kis- és nagykereskedés (ez mind nagy betűkkel); majd a jobb alsó sarokban, apró betűkkel: …és cukrászda. Betértek hát a boltba hőseink, ahol tömérdek gépfegyvert lehetett látni, de egyetlen somlói galuskát vagy képviselőfánkot sem. Ekkor Csanád újra elővette kiváló olasz-nyelvtudását, s az eladóhoz szólt:

- Una Tiramisu. (Mert más olaszos sütemény neve nem jutott eszébe, és hogy hangzott volna hogy ’una rigójancsi’?)

Ez valami titkos jel lehetett, amiről Csanád nem tudott, mert az eladó a bolt mögötti kertbe vezette a két átmeneti barátot. Ez már tényleg egy cukrászda kerthelyiségére emlékeztetett, de az asztalnál néhány fehér öltönyös, fehér vászonkalapos egyén ült. Az egyik hozzájuk szólt:

- Tudtam, hogy egyszer még látni foglak, Don Csazi. Neked pedig, Don Juan (ekkor Bence Mátéhoz szólt), köszönöm, hogy vállaltad a biokémikus vadászgép-pilóta szerepét, és elhoztad ide a célszemélyt…

- Hát nem volt könnyű.... Ez az ember ugyanis egyáltalán nem érdeklődik a kémia és biológia iránt, ezt nem tudom melyik szűkagyú barom találta ki! Löktem neki a szpíket a petymegről, a huri-huri növényről, a DNS rejtelmes világáról, ez meg? Csak nézett, mint a muréna! Legközelebb inkább vállalom hogy idehozom a bugyi- és fűzőkirálynőt Vízhely Bündét......

- Te beszélsz, te nímand... te harmadrangú biológia tanár, akit a rektor apuci nyomott be az egyetemre... - mondta Csanád peckesen.

- Hallgass, különben - és a magasba emelte a kezét, de ekkor egy injekciót érzett nyakánál...

- Nyugi... most egy kicsit aludni fogsz és mire felébredsz otthon vezetheted a Mig-jeidet és nem fogsz semmire emlékezni. - Azzal Don Con Briós intett az őröknek, hogy vigyék le a színpadról a feleslegessé vált bal lovat, akarom mondani balfaszt (már elnézést, de ha valakire ráillik, akkor ő reá 100%-ig)...

- Szóval te azért jöttél, hogy megszerezd "A" receptet??? Hiú ábránd, mert úgy sem itt őrizzük... - azzal köpött egy nagyot, amikor is leesett neki, hogy elszólta magát...

- Értem... - felelte Don Csazi és előhúzta rózsaszín vízipisztolyát...

- Nem megmondtam, hogy a motozásnál vegyétek el a fegyvereit!!! Idióták!!! - üvöltött Don Briós... 

- De ez csak egy vízipisztoly, amit ajándékba hozott a főnök úr fiának, Don Sztracsatellának... 

- Hüly... - ám Con Briós nem tudta befejezni a mondatot...