An adamekp production

Egy háromfős társaság lépett az ivóba. Filmeseknek tűntek, már csak azért is mert drágámnak szólították egymást.

Egy őszes szakállas, összevissza frizurás, nagyorrú, szemüveges bézbóllsapkás fickó állt középen, akit az őt körbevevő két hölgyemény a "drágám" mellett "Steve"-nek is szólított. Letelepedtek Hősünk és Barátja (nincs neve?) asztala mellé, és hangos csevegésbe kezdtek, amiből hőseink minden egyes szót hallottak. Kiderült, hogy az édeshármas azért járja kietlenül kies kis országunk falvait, mert forgatási helyszínt keresnek a legújabb leendő kasszasikerhez, amelyben JamesBond méri össze erejét a Predátorrral, és mindezt a Naboo bolygón... ezért meglátogatták eme kicsiny falut, amit egyébként Markotabödögének hívnak. Bár a falu környéke inkább a Tatuin bolygóra hasonlít, a kocsma törzsvendégei pedig a Tatuin lakosaira.

No, erre már felfigyelt Csazidon barátja, Teofil (van neve!) is. Felismerte a forgatásban rejlő lehetőséget, és az épülő házból gyorsan, némi plusz befektetéssel és három brigád villámgyors munkájával sztárfogadót csinált. Hogy stílusos legyen, egy tatut is vásárolt magának kabalaállatként, és a fogadót Tatu-Inn névre keresztelte el.

Teofil, kegyes keresztény neve ellenére vagány srác volt, csak úgy tapadtak rá a nők. Steve egyik barátnője, egy kb. 20-22 év körüli szőke hajú lány, aki miniszoknyát, topot, bundát és csillogó sarut hordott (Lehet, hogy Joe-nak mégis igaza volt?), máris szemet vetett Teofilre, ezért elintézte, hogy a stáb beköltözzön a vadonatúj fogadóba.

Csanád a háttérben durcás képet vágott.

Amire egyébként nem volt semmi oka, hiszen a stábban volt még nő bőven. Mindenki jól járt a beköltözésükkel: folyt a pia, éjjel-nappal ment a buli, és ami fő, a banda két kézzel szórta a pénzt. Teofil csillagászati áron adta a konzervből felmelegített pacalpörköltet, a filmesek pedig intenzíven imádták ezt a vendégszerető népet, és ajándékokkal hálálták meg a kedvességet. Hamarosan az egész falu limuzinnal járt, az utcán a gyerekek ékszerekkel felcicomázva flangáltak, és még a kabalatatu is bokaláncot hordott.

Nem is beszélve a Döglött Ló nevű kocsma cégéréről, amelyen a fekvő lódög teljes restaurálásra került, s így rondább lett, mint valaha.

De a legjobb dolga azért mégis Csanádunknak és Teofilnak volt... Új vállalkozásokba kezdtek: az amerikai filmsztárocskák lelkesen zötyögtették lovaskocsin a limuzinhoz szokott hátsójukat az "Origin Hungarian Puszta" hullámvasúttal is felérő földútjain "kocsikázás" címén. Mindemellett nagy boldogan szikesítették tovább verejtékükkel ("túrázás" címén) az amúgy is igencsak vízhiányos talajt. De a legnagyobb dobás azért mégiscsak a "lovastúra" volt shetlandi pónikkal föl a dombra, le a dombról, föl a dombra, le a dombról, föl a dombra, le a dombról, föl a dombra, le a dombról, föl a dombra, le a dombról, föl a dombra, le a dombról, stb. stb. stb.

(A színésznőcskék mind nádszálkarcsúan tértek vissza az Újvilágba. Néhány élelmesebb ezek után érdekes elemekből álló fitness-programot dolgozott ki, lealázta Atskin Professzort [aki korábban azzal dicsekedett, hogy mindenkit csont és bőrré (bone and skin) fogyaszt] és azóta is csak pancsolnak a pénzben. De ne szaladjunk ennyire előre...)

...ugyanis a rendező felfigyelt Csanád markáns egyéniségére. Elhatározta, hogy az elcsépelt JamesBond-figura helyett ez az üdítően új arc mutatkozik majd be a Predatorral való küzdelemben. Teofillal madarat lehetett volna fogatni, mert híres barátja így biztosíthatta a jövőt is a Tatu-Inn fogadónak. Így már egészen biztos volt, hogy Markotabödöge zarándokhely lesz, ahol nemcsak forgatták a filmet, hanem felfedezték a Nagy Sztárt is...

Egyedül arra kellett vigyázni, hogy Joe ne figyeljen fel Csanád hirtelen népszerűségére, és így továbbra se jusson eszébe őt keresni. A filmesek új címet is adtak a produkciónak, az előzőleg kigondolt James Bond és a Predátor helyett immáron a The Csanad Show nevet emlegették, amelytől már csupán a név hallatán is kasszasikert reméltek. Tehát az új főszereplőre szabták a forgatókönyvet, itt-ott bevettek belőle, máshol pedig kiengedtek néhány centit.

A film elkészült, Lópici Gáspár és társa, Joe pedig elkezdték kiplakátolni az utcákat az új film reklámjaival...

De közbejött az árvíz és elmosta Markotabögödét...

És a filmszalagok átáztak. Minden tönkre ment. A stáb kocsijai, a felszerelés, stb. Azaz minden, nincs mit szépíteni. Oda a Tatu-Inn, a korcsma a döglött pónihoz, nincs út, nincs pénz, nincs jövő.

Csanád és Teofil a tetőn üldögélt, amit Mikóné újított fel.

Búskomoran csevegtek tipikus közhelyekről, amitől mindenkit megkímél mostanság az Író.

Lényeg, ami lényeg úgy összevesztek, hogy még a falu is zengett tőle. (Itt jegyezném meg, hogy Csanád lelökte Teofilunkat a tetőről a vízbe és a búvárok csak Kiskunröcsögemöcsögén tudták kihúzni a vízből, épp időben, majdnem későn értek oda.

Csanádot emiatt az incidens miatt előre megfontolt emberölési szándékkal kezdte üldözni a Hungarisches Coast Guard, azaz a jó öreg Tutajos (Dévid Hásszelhóf) és Matula bácsi (Pamela Enderzon), a vízi rendőrség két kisdobosa.

Markotabödöge lakói derékig vízben állva szemrehányón nézték ratolt az Írót.

- Miért tetted ezt? A falunk fejlődött, az utcán a gyerekek ékszerekkel felcicomázva flangáltak, és még a kabalatatu is bokaláncot hordott. Erre jön egy minden hájjal megkent Író és egyszerűen ránk zúdítja a Rába folyót, ami nem is mellettünk folyik. Még számolunk!

Az Író kénytelen volt gyorsan visszakozni. Vagyis kölcsön adta a markotabödögeieknek féltve őrzött kincsét, az idő-visszaállítót, amit csak végszükség esetén használhatott. Így hát addig forgatta az időt visszafelé, amíg az árvíz a múlté lett... jövőé lett... nem lett, na. A filmtekercsek megmaradtak, a markotabödögeiek boldogok voltak, és Csanád a plakátokon szerepelt.

Kénytelen volt visszacsinálni mindezt, hiszen a markotabödögeiek valóban léteznek, ezért okkal tarthatott a bosszútól. Hát jó... akkor valaki a tekercseket kint felejtette a tűző napon, és elégtek. Csanád filmes karrierjének annyi, de a markotabödögeiek megtarthatták a kincseket.

Ez persze Csanádot nem vigasztalta... annál inkább vigasztalta viszont a filmsztárszipolyozó vállalkozásokból maradt pénz, amit az ő jó öreg Teofil barátja kezelt. Úgy döntött, hogy elkéri az összeget, és máshol fog saját vállalkozásba. Gyorsan meg is kereste az ő jó, hűséges kis cimbijét a kérésével: - Mondd, drága haver, nem tudnál megdobni a nyereség rám eső részével? Gondolom, jól vigyáztál rá eddig.

- Hogyne hogyne drága barátom, csak rád vártam, csak rád gondoltam, amikor a részvényeket vásároltam. Ugyanis az összes pénzünket részvényekbe fektettem. Nagyon kedves volt a bróker, akivel megbeszéltem az ügyletet. Mindenkinek csak ajánlani tudom: Kulcsár Attilának hívják. Igaz az utóbbi időben nem tudom elérni, de biztos csak szabadságon van.