An adamekp production

Azt mondta: - Kezeket fel! - És a bankban tartózkodók feltették a kezüket, mert azt hitték, Csanád hasbeszélő…

Pontban ekkor lépett a bankba Ádi, a bukott légionárius, s ahogy meglátta Csanádot bankrablás közben, azonnal leteperte a biztonsági őröket, akik könyörögtek, hogy ne bántsák őket. De Ádi nem volt ilyen lágyszívű…

Nem kegyelmezett... megrugdosott mindenkit és begyűjtötte a bankban tartózkodó emberektől értéktárgyaikat, még egy kisgyerek mikiegér-figurás karóráját is elvette, ami rosszul járt. Egyértelmű, hogy ő a "gonosz" a regényben, akinek sorsa meg van pecsételve, gondolta az író és azon morfondírozott, hogyan írja ki Ádit, a túl átlagos nevű karaktert, könyvéből...

Megvan - gondolta az író... berontottak a rendőrök, és lelőtték Ádit, aki időközben elvette a biztonsági őr fegyverét... a szerencsétlen szituációba cseppent férfi-ember hörgött egy darabig... azt kinyúlt... nem kelt fel többé...

A magyar rendőrség azt hitte, hogy az elkövető egyedül hajtotta végre tettét, így Csanádot, mint túszt hallgatták ki... senki nem vallott ellene, így ezegyszer nem került börtönbe... arról nem beszélve, hogy a videofelvételek, amik újra sittre küldhették volna Csanádot, hogy aztán az őrök megint jót kacagjanak, nem is léteztek, mert a bankban gazdasági okokból csak a kamerák dobozát szerelték fel, megfélemlítés céljából...

Csanád pénzzel a zsebében sétált ki a rendőrségről - Ez egy jó nap volt, - gondolta... - és még a néni 'megbotozását' is Ádi nyakába varrták - felkacagott...

- Irány... - és szedte a sátorfáját, hogy új csodás kalandok elé nézzen...

Így hát Csanád elindult Bivalybaznádra, hogy felkutassa elveszett nővérét, aki történetesen Apolka néni végakarata értelmében horgolótűket gyártott. A végakarat szigorú volt: csak akkor kaphatja meg csodás örökségét, ha felveszi az Apolka nevet, minden egyes nap gyárt legalább egy tucat különleges horgolótűt, és feltétlenül horgol is egy keveset. Szegény Második Apolkának már mindene horgolva volt: a háza fala, a ruhája... a kerítése horgolótűkből volt, frizuráját horgolótűk rögzítették. Valójában az egész életét horgolótűk tartották össze.

II. Apolka gyakran érezte úgy, hogy a sors marokkót játszik vele: hol itt, hol ott húz ki egy-egy horgolótűt.

Amikor II. Apolka meglátta Csanádot, felállt a hátába bökdösött összes horgolótű. - A kötőnők védőszentjére, - kiáltotta – mit keresel itt? Csanád ötölt-hatolt, zavartan forgatta a kezében az ajándékba hozott, csokorba kötött pamutgombolyagokat. Tudod Leocadia (kedveskedni akarván Apolkának, Csanád igazi nevén szólította nővérét) - csak úgy erre jártam. A nővére szúrós tekintettel nézte. Nem bízott a fivérében, ismerte zavaros múltját, ha a tömeggyilkosságról, a börtönről, Hollandiáról nem is tudott. Aztán legyintett.

- Még mindig gyakran viszket a hátad? - kérdezte kedveskedve – gyere, megvakarom! – s felemelt egy kb. 85 cm pengehosszúságú 3 cm átmérőjű horgolótűt. - Meséld el Csanád, miért jöttél?

Csanád hátrahőkölt, kis híján elszaladt, de megtorpant. Hirtelen keserű gyűlöletet érzett saját maga iránt. - Miért, miért, miért? - ostorozta magát. Miért van, hogy már megint rosszindulatot feltételez a nővéréről? Miért nincs meg benne a bizalom? Pszichiáterére gondolt, aki oly sokszor próbálta meggyőzni: minden problémája gyökere a beteges gyanakvás. Most is. Ugyan miből gondolja, hogy nővére rosszat akar? Ki tudja, hátha éppen neki gyártotta különleges méretű horgolótűjét, amely valóban kiválóan alkalmas hátvakarónak. Mit is gondolt? Hiszen édes testvérével áll szemben!

- Fel fog vele nyársalni! - szólalt meg Csanádban a kisördög. - Nem, már nem viszket a hátam. Azért jöttem, mert látni akartalak. Hogy van a férjed? - kérdezte Csanád.

- Óh, tavaly meghalt. Gyilkosság. - válaszolt Apolka2.

- Jesszusmária, ki ölte meg?

- Hát én. Nem vette fel a pulcsit, amit horgoltam neki. Csanád kissé megnyugodott, hogy akkor az ölés valószínűleg családi vonás náluk, és felvetette, hogy járjanak együtt pszichológushoz. Apolka2. legjobb barátnője is velük tartott, akiben Csanád Adélt ismerte fel..

Éppen ezért nem ment el a pszichológiai kezelésre...

Nővérét is hanyagolta, akitől mindig is tartott... mert tudta a titkát... tudta, hogy részeges apjukat, ő tette el láb alól... az eredeti Apolka néni kérésére... átjárta a hideg, ahogy szeme előtt lepergett a múlt...

Apja veszekedett... nővére meg csak besétált a nappaliba... egyedül voltak, apja mögé lopózott, aki a fotelban ülve részegen nézte a Dallaszt és a Barbi készlet törött kocsijának műanyag szélvédőjével elmetszette édesapja torkát... férfi főhősünk végig a szekrényben lapult, arra várt, hogy apja, akivel reggel óta bújócskát játszottak, végre valahára rátaláljon...

Csanád megborzongott, ez az emlék olyan váratlanul érte el tudatát, mint amikor valaki beszéd közben, az ebéd alatt elfogyasztott szénsavas ásványvíztől büfizik...

feljött... harangoztak... utálta ezt a mostanság bérelt apartmant, ahova Adél elől elrejtőzött... már annyi ideje lapult itt, hogy időközben beperelte a templomot csendháborításért, mivel mindig arra ébredt, hogy reggel harangoznak... mint a templomokban az bevett szokás...

Mondanunk sem kell, hogy a templom nyerte meg a tyúkpert... ezért Csanád bosszúból... elköltözött...

Elhatározta megfejti az álmában látott kódot...

"or...junk...mind...set", hirtelen beugrott neki a megoldás, hát persze, hogy ez eddig nem jutott eszébe...

Ha kiegészíti a fagyis lapot, megvan a megfejtés:

>UGORJUNK LE MIND...

Az Író tépni kezdte a haját. A rengeteg gyógyszertől már gondolkodni se tud... hát mit is kezdjen ezzel a rejtélyes szöveggel, amelynek immár harmadik megfejtése ötlik Csanád szemébe/eszébe, és hogy változtasson az adagoláson, hogy a megoldások végre összeálljanak egy értelmes kompromisszumos egésszé?

Már csaknem teljesen kopasz, amikor bevillan neki, hogy valamikor régen hallott nyelv - meg irodalom - meg befogadáselméletekről, a részletekre már nem emlékszik, de a lényegre igen: hogy a szöveg tulajdonképpen a befogadás, vagyis az olvasás során keletkezik, tehát ahány olvasó, annyi olvasat. Ebből az következik, hogy a sokat idézett "or...junk...mind...set"-nek akárhány értelmezése létezhet. Írónk meg is nyugszik ebben, és most már azon fől a feje, hogyan is görgesse tovább a történetet a happy end felé. Ez egyelőre reménytelennek tűnik, ugyanis hőse, Csanád teljesen önálló életet kezdett, és az Író szándéka ellenére rohan végzete felé. Vajon sikerül-e valahogyan révbe juttatni Csanádot? Eközben Csanád sétálni indult.