An adamekp production

II. fejezet: Csanád a börtönben

Csanád már két hónapja van előzetesben és átkozza a Tompikával és a Klári hasonmással töltött napot a Vidámparkban...
Mondhatni... rosszul sült el... két hulla... egy idegbeteg gyerek, aki drogos lett, a másik kettő jól elvannak, de sajnos "egymással"... Lédát azóta se látta, nem csoda...
És ráadásul a kipeckelt szájú nagynéniről sincs hír...
Eddig senki nem látogatta meg, amikor egyik nap, jön a börtönőr, és bejelenti: Itt van valami légiós kollegája, valamilyen köcsög lehet, azt 'mongya' Ádinak hívják...
Azzal átvitték egy rideg szobába, ahol két szék volt, egy rozoga asztal, és a vigyorgó Ádi...
"Jaj csak ez hiányzott", mondja főhősünk, Csanád, akit a kiképzésen csak Mesterként emlegettek, nemcsoda, hogy reflexszerűen kivégzett két szekrény méretű embert...
Ezen a napon került börtönbe Saroltay Cici, a népszerű lufimellű énekesnő kellemesen érces hangjával. Pitiáner bolti lopásért fogták el, mert éhségében megevett egy stangli-csücsköt, a maradékot pedig fizetés nélkül kivitte a boltból, elvégre hibás áruért csak nem fizet…
Amint belökték a marcona börtönőrök Izidor cellájába, az egyik őr édesanyjának feltételezett foglalkozását emlegette, majd lecsitult. Órákkal később, anélkül, hogy megkínálta volna Csanádot, rágyújtott egy nótára: elkezdte énekelni, hogy „Pajszert csinálok a kezemből…”
A két cellatárs mondhatni egy húron pendült... jól összemelegedtek... lám-lám a történelem megismétli önmagát, mert főhősünk, a kegyetlen gyilkológép, Csanád, már estefelé a kiflitolvaj hatalmas méreteket öltő mellein pihentette fejét...
Érdekes, hogy nő és férfi egy cellába került, de Cicit nem merték betenni a szelíd nők közé, jóvátehetetlen bűne miatt...
Megértették egymást, Cici is utálta a nevét... és szintén úgy érezte mint valami bélyeget, ami égeti piszkos bőrét...
Szerelmesen bevallották egymásnak bűneiket... ezt a szentimentalista előadást, a börtönőrök kacagva figyelték... ezt mondták: "Ez lenne az a gyilkológép? Ez az anyám-asszony-katonája?..."
De nem kellett sokat várni, mert Csanád különleges brutalitása, egyhamar megmutatkozott, amikor Cicit szenvedélyesen átölelte, és puszta véletlenségből, fojtó kezeivel, mint egy anakonda összeroppantotta a szerelmes nőt, a bálnát...
Cici holtan roskadt össze, a tüdejébe lévő fölös levegő pedig elhagyta torkát, mint egy lepkefing vagy mint a meleg levegő…
Holttestét kihúzták a cellából, ám hatalmas mellei (mivel fekvő helyzetben szétterültek) beakadtak a cella egy méter harmincöt centis szélességű félfái közé. Csak Izidor segítségével tudták a nő szilikoncsodáit kimenteni az örök beszorulásból. (Itt jegyzem meg, hogy minden évforduló alkalmával börtönkoncertet rendeznek az ország számos pontján.)…
Cici elmúlt... amikor eltávozott az élők sorából, de azt is mondhatnánk, hogy alulról szagolja az ibolyát, izmai elernyedtek és nem teljesítették többé a nekik szánt funkciót...
Csanád ismerősnek érezte ezt az átható szarszagot, eszébe jutott, utoljára akkor csapta meg az orrát, amikor a Klári hasonmás (az Író már nem emlékszik a hölgy nevére, annyival megáldotta már őt...), belelépett topánkájával a földön terülő delikvens lócitromba, feltámadtak benne a múlt emlékei... a sorban állás... a fia, tompika, aki bámulta a melleket... a fagyis, a kínai piramis játék... az 1200-es Lada... a hangszóró...
A képek átfutottak agyán... eszébe jutott a vallatás... a két hulla... a vigyorgó tagbaszakadt barátja és könnyelmű kollegája Ádi...
Mindenre emlékezett és olyan volt neki az egész, mint egy rossz álom...
És akkor jött egy fehér ruhás őr: "Csak nyugalom, te Csanád - és hangosan kacagott a nevén - itt egy kis inyekció, nem fog fájni..."
Csanád, fedőnevén Izidór, nem tűrte a tréfát, bűntudata elhomályosította elméjét...
Kikapta a tűt az ápoló kezéből, megtöltötte levegővel és végzett vele...
A hatalmas ember, akit apja már gyerekkorában vert, ami most már teljesen mellékes... összerogyott... csakúgy, mint Csanád... elterült a földön és zokogott...
De mi történt eközben Boldizsárral? Akinek apja immár többszörös gyilkossá lett. Vajon föl tudta fogni eme szörnyű tényt?
Boldizsár, történetünk Tömpikéje mit sem foglalkozott apja sorsával. Már a céllövöldénél is a hölggyel foglalkozott (most sem jut eszébe az Írónak a név, de majd visszalapoz és megnézi), arról pedig végképp nem tud, hogy mi történik a börtönben, például volt-e valaki ott apáca vagy sem…
Furcsa párkapcsolatban él… Adéllal (az Író visszalapozott, de a többi három névre még így sem emlékszik), hiszen valamiféle szerelmet mutat a lány iránt, aki hét évvel idősebb nála és éppen szigorlataira készül. Így Adél sok időt tölt Debrecenben, aminek folyománya, hogy a régi légióstárs, Ádám – aki egyébiránt valamiféle nevelőapa-szerepben van – egyedül marad a három testvérrel (Gáspár, Menyhért, Boldizsár… vagy Szervác, Pongrác, Bonifác?!). A lány inkább szinglis-naplós életmódot folytatna, a két nagyobbik testvér pedig ’más’ dolgokkal van elfoglalva. Ádám pedig némely késő esti órában testileg-lelkileg zaklatja a gyerekeket…
Nem csoda, hogy Tömpike ilyen helyzetben drogfüggő lett…