An adamekp production

XV. fejezet: Nagyot fordult a kocka

 

Csanád leült íróasztalához, elkezdte kortyolni meleg kakaóját, majd azon gondolkodott, miként babrálhatna ki az írókkal. Ha már ők ennyi minden galád gonosz gaztettet gondoltak gi gőgösen (Babits Bihály-effektus…), akkor ő is megbosszulja azokat. Először is Dzsinnel kezdi, mert ő volt az első, akinek a fejében megfogalmazódott a koncepció. Aztán a jelenlévők közül Imilona, aki szerint Adél nem Klári, majd Ratol, aki kitalálta ezt a hülye nevet. Ezt a triót fogja első körben megbüntetni. De gonoszan nevetett ekkor magában Csanád!!! A többiek sem úszhatják meg szárazon. Legfeljebb annyi esélyük lehet az íróasztaluk mögé visszaülni, ha kihasználják a tényt, hogy Csanádnak nincs érzéke a regényíráshoz, így néha-néha az írókhoz fordul segítségért, hogy egymást bemocskolhassák jó magyar szokás szerint. De ők ennél fifikásabbak lesznek, és ha tudnak, visszajönnek a regényből a hús-vér létbe, viszont addig is csak a fekete betű közt élhetnek egy olyan életet, amelyet más irányít…

Imilona nem maradhatott tovább Az Olvasó. Amikor kimondta hogy:

- Bolondok! Ezt most megcsináltátok! - az őt is beszippantani kész fekete-fehér világ az ő számára megszűnt.

Újra érezte a tavasz illatait, és a Margithídról nézve a folyót gondolkodni kezdett. Rájött hogy csak ő tudja visszahozni az írókat és a hőst, de ehhez le kell küzdenie saját írás-iszonyát. DE hiszen csak ő van kívül... a többiek bent keveregnek Anagykönyvben, topikról-topikra tipródva nem lelik a kiutat.

Nagyot sóhajtott és elindult hazafelé......

Ratol még mindig a Sanyi büféjében falatozott, amikor is egy briliáns fordulat jutott eszébe... (nem nem fog felébredni senki, nyugalom).

Csanád a magányos farkas, aki mondhatni világgá ment és még mindig ott van rádöbben, hogy ez így nem megy... a szerződése úgymond köti...

Ugyan utál mindenkit, mondhatni megvető undorral nézi le az írókat, de azért ő mégis csak egy, egy mesterséges intelligencia (ezt nem azért írtam, hogy jöjjenek a sci-fi mániások, meg a protonágyúk stb.), azaz ő nem létezhet dzsinn szerető anyáskodása, imilona kedves szeretete, micone kavargó érzései, bacard szívhez szóló szavainak szeretete sugárzása és adamekPé, mint pénisz, szellemes és kreatív kalandjai nélkül.

Mondhatni ez egy szimbiózis... Csanád a gomba a fa gyökerén, a fa meg az írók...

Ezért Csanád a forró kakaó magányosságából bűnbánóan visszatér, míg ratol a wc felé veszi az irányt....

Csanád végül is elmegy a harapós nénihez, hogy tisztázza magát... Dorkát... múltját, ami úgysem sikerül, de ez lényegtelen...

Csak az számít, hogy Csazidon képes volt megbocsátani, mint egy görög bölcs...

Mindeközben ratolnak elfogyott a wc-papírja és egy kísérteties jelenet játszódik le szeme előtt Dorkával a bárban…

Egy szó mint száz Don Csazi iz bek...

Folytatja ott ahol abbahagyta és első útja Mari nénihez vezet, aki azóta nem kapott sört...

Csanád becsöngetett Mari nénihez tíz üveg békesörrel és tíz liter tejjel, bűntudatosan, mégis dacosan.

- Ilyenkor kell jönni? - ripakodott rá Mari néni, de aztán elnevette magát. - Na gyere, te csavargó, valaki találkozni akar veled.

A nappaliban Imilona ücsörgött. Csanád leült mellé, és egy darabig csak hallgattak így hárman: Mari néni a söröket nyitogatta, Imilona könyörgő szemmel nézett Csanádra, Csanád pedig azon gondolkodott, hogy is bánthatta meg ezt a két embert, azokat, akik mindig kiálltak mellette, vagyis a SZERETTEIT...

- Rendbe hozom - ígérte hűséges Olvasójának. - Kérlek, bocsáss meg. Elszakadt a cérna.

- Hidd el, most már ők is bánják - mondta Imilona, az Olvasó. - Ha visszajössz, biztosan jobban bánnak veled. Eddig is igyekeztek, csak tudod, hogy van, nehéz az élet, az éneknek újra kell egyesülni, a pszichiáter sokba kerül... de adtam kölcsön, és már kezelés alatt áll(nak).

Mari néni eléjük csapta az üvegeket.

- Na, pupákok, most, hogy mindenki visszatér a helyére, erre iszunk!

Csanád belekortyolt a sörbe. Az első korty nehezen csúszott. A következő már könnyebben. A harmadiktól Imilona még szebb lett, a negyediktől már azt is elfelejtette, hogy Mari néni nem tette be a protézisét.

Mire elfogyott az első üveg, megbékélt a sorsával.

- Rendben, készen állok - mondta. - Ide lőjetek...

Imilona felállt, megvakargatta Csanád hátát, és megígérte, hogy elintézi: cserébe most valami jó történik végre Csanáddal.

Az Író pedig felébredt az írógépnél.

Hát csak álom volt? Az író megnyugodott, s folytatta a történetet, amit nem tudni pontosan hol hagyott abba, a szereplői mindenesetre még megvannak, élnek és virulnak, kinn a madarak csicseregnek, nem szorítja a cipő, és van még több karton canon papírja, amit teleírhat, nyomtathat, kinek hogy tetszik.

Szóval, mindenki elnézést kért a Főhősöktől és az Íróktól és az Olvasótól vagy Olvasóktól, mert ugye sose lehet tudni, hányan rejtőznek jótékony hallgatás mögé. Tehát eljött a nagy megbocsátások időszaka, mindenki elnézte a másik bolondosságát, ami nem egyenlő a bolondsággal (mert ez fontos). Együtt voltak, nevettek, viccelődtek, rózsaszín felhők úsztak át az égen, a nemek aránya kiegyenlítődött és folytatódhatott a REGÉNY...