Miután megbeszéltek mindent mit csak lehetett, eltelt három egész nap... hiszen Csanádnak is el kellett regélnie mind az eddigi 528 "eseményt", ami vele történt...
S legvégül Csanád nem bírta magában tartani a félelmes sejtést és kibökte:
- Ki lakik a szomszédodban? - kérdezte Csazidon/Csanizod/Csozadin remegő hangon.
- Ööööööö ez egy nagyon kényes ügy drága fiam - válaszolt Ignác bácsi meglepett arccal - inkább nézzük a Rettegés fokát most megy épp a tv-ben...
- Az meg mi? - pattant fel Csodabiz hirtelen - Lehet szavazni emelt díjas sms-ben, hogy nyerjek egy Sanyo tv távirányítót, vagy felemás Nájkí cípőket??? - szinte meg is feledkezett a kérdéséről...
- Hát hogyne - azzal leültek a tv elé és nézték a Citrom-díjas műsort az RLT BLUKK-on...egy mozdulattal előkapták "kamcsis telóikat", gyorsan Q-press-on előlapot cseréltek a "No Kia" telefonokon, végig hallgatták egymás csengőhangjait, amit végül átküldtek egymásnak MMS-ben és a gyurmából készült billentyűk már égtek kezük alatt és csak küldték az emelt díjas sms-t.
- Pont, mint a régi szép időkben - mondta Ignác bátya, leheveredve a lócára, ahonnan kiválóan látta a "Lulu" által vezetett értelmiségi műsort fekete-fehér Videoton tv-jén, amit egy vasvillából, egy fejőgépből, egy Orion és egy Daewoo tv-ből tákolt össze a fészerben - emlékszel még a Dallasokra, a Deltákra, a Derrickekre, no meg a Friderikusz "felejthetetlenül" pocsék műsoraira??? - kérdezte Náci bácsi miközben megtömte faragott, három emberöltőt megélt pipáját, ami többet ért Apolka néni elveszett varró könyvénél...
- Naná - hangzott a kurjantásszerű válasz... amit még több hasonló műsorcím lelkes felemlegetése követett volna, ha (CSA)nádi(ZID)orár(ON) nem érez hirtelen füstszagot. Először azt hitte, hogy Náci bácsi pipája az oka, de amikor felnézett, döbbenten látta, hogy a bácsikája kezében lévő telefon füstöl...
Áron sejtette, hogy elhagyott szeretője, Dóra keresi. Ezért leöntötte, mondhatni eloltotta a telefont a Náci-féle lőrével, így a füstölgés abbamaradt.
Most Nácin volt a sor, hogy beszámoljon élete folyásáról a rég nem látott rokonnak. Csanádot kellemes gondolattalan állapotba ringatta a nagybácsi kárpótlási jegyekkel, aranykoronákkal, gazdatüntetéssel, terméshozamokkal, jól és rosszul tejelő tehenekkel és különböző női nevekkel tűzdelt, ostormonostori merlot-val bőven öntözött beszámolója. De sajnos az elfogyasztott bor nemcsak Náci nyelvét oldotta meg, hanem Áron veséjét is alaposan megdolgoztatta, így hát hősünknek vissza kellett térnie a kómából, hogy a kertben álló árnyékszék felé vehesse útját.
Csakhogy a budi felé féltávon – mondjuk ki bátran – bepisilt… S mivel enyhén illuminált állapotba került a kannás bor miatt, ezt észre sem vette. Beült tehát az árnyékszékre, és elkezdte végezni a dolgát. Azazhogy a fenti ok miatt csak kezdte volna. Csodálkozott is ezen, hogyan múlt el ez a kényes, ingerlő érzés. Sebaj, gondolta, s visszaindult nagybátyja háza felé. Amint kinyitotta a budiajtót, ott állt előtte Lajtos Dávid, régi osztálytársa, akit folyton csak úgy hívtak: ’Fosos’. Ott állt teljes életnagyságban a bukott diák, akinek még anno egy verekedésben letörték a fogát, és gonosz mosollyal Áronhoz szólt:
- Hé paraszt melyik út megyen a kocsmába? - kérdezte és szemein ill. homályos tekintetén látszott, hogy mára már meg volt neki a napi adag kannás bor plusz a Teszkó gazdaságos konyakos meggy...
- Öööö… amaz, - mutatott Csazidon nyugat felé, amerre Tápiószecső impozáns gyárai terültek el...
- Köszke - mondta Lajtos és azzal a lendülettel, amellyel elindult, a földre zuhant, a porba... olyan büdös volt, hogy rászálltak a legyek.
Csazidon előkapta "kamcsis telóját" és mint valami "Portans Numeri/számhordozó" lefotózta a kifekvő emberállatot, miközben hangosan nevetett.
Ám hirtelen elállt a lélegzete... ismét megpillantotta őt... "a" lányt... Dorkát... szinte levetkőztette a prédát szemeivel...
Nem érdekelte a nyafka stílusa, a múltja, csak a lányt akarta... a vonzó, virgonc, vérmes vadorzót...
Dorka egészen átváltozott, amióta nem látta. Mezítláb, két copfba font hajjal, feltűrt szoknyával mosott a patakban... és csak mosta, mosta... mit is?! De Csazidon legyintett, nem érdekelte Dorka múltja, csak a jelene. Hangos kurjantással a patakba vetette magát és férfias karcsapásokkal tempózott a lány felé.
Az Író szokás szerint elmélázott egy kicsit: a történet férfias karcsapásokkal haladt a romantikus végkifejlet felé, ráadásul szobája ablakán kitekintve éppen a Széchenyi hegy mögött lebukó napot látta. De kár lenne még abbahagyni, és különben is 80-85 oldallal egy kiadó sem elégedne meg. [ez pont a 80. oldal, szintén véletlen egybeesés - a szerk.] Szóval az Író valami váratlan fordulaton töri a fejét. Vessen be egy cápát? Vagy Csanád kapjon lábikragörcsöt a hűvös patakvízben?
Hát nem. Derüljön inkább ki, hogy egy nagy duzzasztógátban voltak, és a kezelőszemélyzet éppen le készült engedni a vizet, árvíz-szimuláció jogcímén. Így hát kihúzták a dugót a gátból, a víz meg elkezdett örvényleni a lyuk felé. Csanád későn vette ezt észre, de férfias karcsapásokkal Dorkához úszott, majd (mivel a vízszint erősen csökkent) az utolsó néhány métert már futva tette meg. Aztán, hogy a víz ne sodorja el a lányt, nekifutásból rávetette magát és a földre gyűrte, mint annak idején ővele tette ezt Vanda. Így hát ott feküdtek egymáson csuromvizes ruhákban, s megcsókolták egymást, egymás szemébe néztek, s azt mondták:
- Kő kóla? - kérdezte Csanád...
- Meg hát... - felelte Dorka...
S az elkerülhetetlen bekövetkezett...
A férfinak már rég kijárt volna egy rendes kis huncutkodás... hiszen amióta Adél elment csak a nyűglődése jutott neki.
A duzzasztógát nedves betonja egy darabig megakadályozta hogy a heves együttlét alatt bőrük innen-onnan (térd, hát, fülcimpa, külső rüszt) lehorzsolódjon. Ám a fizika nagy úr, így egyszer csak a súrlódási hő hatására a beton megszáradt és hőseink telis-teli lettek horzsolásokkal. De mit számított ez most? Majd, cca negyedóra múlva.......
- Hah! Anyának érzem Csazidon, magamat! - sikoltott fel Dorka. Csazidon rémülten hátrálni kezdett, rosszul lépett, és a vízbe zuhant. Dorka kétségbeesetten kiáltott utána:
- Csak vicceltem! Antibébit szedek!
De Csazidont addigra elragadta az ár...
Mit volt mit tenni (gondolta az író) Csazi Don, vagy ahogy az oroszok szólították: Don Csazi majd előkerül, addig is foglalkozzunk Dorkával, aki épp egy bár felé tart...
Karcsú kecses külsejével kitűnik a bár látogatói közül...
Egy kis idő elteltével csípőjét ringatva odamegy a bárpulthoz...
Finom puhabőrű karjával végtelenül vonzó virgoncsággal odainti magához a csapost...
- Közelebb - mondja Dorka érzéki hangon...
Erre a mi nagydarab mackóalkatú bárpultosunk szinte hozzásimul a gyönyörű nőhöz, aki elkezd a férfi bajszával jáccani...
- Teee... a főnökkel szeretnék beszélni... - mondja s közben finom ujjbegyeivel erotikusan összegöngyöli a pultos szakállát, aztán érzékien végighúzza az ujját a férfi kipirult arcán...
- Ööö, nem lehet nincs itt - mondja remegő hangon a felizgatott bártender...
- De hagyhatnék neki üzenetet??? - kérdi Dorka kutyaszemekkel nézve a Mennyországban járó férfiemberre, és mutatóujját beteszi a bárpultos szájába... a levegő izzik, mindenki a jelenetet figyeli...
- Csak hagyja meg, én majd átadom neki...
- Mondja meg neki... hogy a wc-ben se szappan, se papír nincs...
A pultos vörös karikás szemei zsebóra méretűre tágultak. Arca verejtékben fürdött, kapkodva vette a levegőt, pulzusa jóval 150 fölött. Rekedten sóhajtva préselte ki magából:
- Izé, eddig még senki sem panaszkodott.
Dorka játékosan felnevetett, és meglegyintette a csapost a virgoncsággal, amit út közben tört magának.
- Maga kis huncut! Tréfál velem! - majd, hogy a csapos nem mozdult, arca elváltozott, és rikácsolva folytatta:
- Na, ide azt a szappant, mert kihívom a népegészségügyet, te értetlen marha!
A csapos most elégelte meg. Mint aki álomból ébred, megrázta magát, és felemelte a hangját ő is.
- Na, elég legyen, nagysád, ez egy rendes hely. Nekem itt ne kellesse magát, mert én leszek az, aki kihívja a hatóságokat. Az az érzésem, nem először találkozna az erkölcsrendészettel!
(Itt az Író elégedetten összedörzsölte a kezét. Úgy is van, bűnhődjön ez a cemende, itt flörtölgetni, miközben Csazidont szó szerint a vízben hagyta...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.