An adamekp production

Miután megbeszéltek mindent mit csak lehetett, eltelt három egész nap... hiszen Csanádnak is el kellett regélnie mind az eddigi 528 "eseményt", ami vele történt...
S legvégül Csanád nem bírta magában tartani a félelmes sejtést és kibökte:
- Ki lakik a szomszédodban? - kérdezte Csazidon/Csanizod/Csozadin remegő hangon.
- Ööööööö ez egy nagyon kényes ügy drága fiam - válaszolt Ignác bácsi meglepett arccal - inkább nézzük a Rettegés fokát most megy épp a tv-ben...
- Az meg mi? - pattant fel Csodabiz hirtelen - Lehet szavazni emelt díjas sms-ben, hogy nyerjek egy Sanyo tv távirányítót, vagy felemás Nájkí cípőket??? - szinte meg is feledkezett a kérdéséről...
- Hát hogyne - azzal leültek a tv elé és nézték a Citrom-díjas műsort az RLT BLUKK-on...egy mozdulattal előkapták "kamcsis telóikat", gyorsan Q-press-on előlapot cseréltek a "No Kia" telefonokon, végig hallgatták egymás csengőhangjait, amit végül átküldtek egymásnak MMS-ben és a gyurmából készült billentyűk már égtek kezük alatt és csak küldték az emelt díjas sms-t.
- Pont, mint a régi szép időkben - mondta Ignác bátya, leheveredve a lócára, ahonnan kiválóan látta a "Lulu" által vezetett értelmiségi műsort fekete-fehér Videoton tv-jén, amit egy vasvillából, egy fejőgépből, egy Orion és egy Daewoo tv-ből tákolt össze a fészerben - emlékszel még a Dallasokra, a Deltákra, a Derrickekre, no meg a Friderikusz "felejthetetlenül" pocsék műsoraira??? - kérdezte Náci bácsi miközben megtömte faragott, három emberöltőt megélt pipáját, ami többet ért Apolka néni elveszett varró könyvénél...
- Naná - hangzott a kurjantásszerű válasz... amit még több hasonló műsorcím lelkes felemlegetése követett volna, ha (CSA)nádi(ZID)or­ár(ON) nem érez hirtelen füstszagot. Először azt hitte, hogy Náci bácsi pipája az oka, de amikor felnézett, döbbenten látta, hogy a bácsikája kezében lévő telefon füstöl...
Áron sejtette, hogy elhagyott szeretője, Dóra keresi. Ezért leöntötte, mondhatni eloltotta a telefont a Náci-féle lőrével, így a füstölgés abbamaradt.
Most Nácin volt a sor, hogy beszámoljon élete folyásáról a rég nem látott rokonnak. Csanádot kellemes gondolattalan állapotba ringatta a nagybácsi kárpótlási jegyekkel, aranykoronákkal, gazdatüntetéssel, terméshozamokkal, jól és rosszul tejelő tehenekkel és különböző női nevekkel tűzdelt, ostormonostori merlot-val bőven öntözött beszámolója. De sajnos az elfogyasztott bor nemcsak Náci nyelvét oldotta meg, hanem Áron veséjét is alaposan megdolgoztatta, így hát hősünknek vissza kellett térnie a kómából, hogy a kertben álló árnyékszék felé vehesse útját.
Csakhogy a budi felé féltávon – mondjuk ki bátran – bepisilt… S mivel enyhén illuminált állapotba került a kannás bor miatt, ezt észre sem vette. Beült tehát az árnyékszékre, és elkezdte végezni a dolgát. Azazhogy a fenti ok miatt csak kezdte volna. Csodálkozott is ezen, hogyan múlt el ez a kényes, ingerlő érzés. Sebaj, gondolta, s visszaindult nagybátyja háza felé. Amint kinyitotta a budiajtót, ott állt előtte Lajtos Dávid, régi osztálytársa, akit folyton csak úgy hívtak: ’Fosos’. Ott állt teljes életnagyságban a bukott diák, akinek még anno egy verekedésben letörték a fogát, és gonosz mosollyal Áronhoz szólt:
- Hé paraszt melyik út megyen a kocsmába? - kérdezte és szemein ill. homályos tekintetén látszott, hogy mára már meg volt neki a napi adag kannás bor plusz a Teszkó gazdaságos konyakos meggy...
- Öööö… amaz, - mutatott Csazidon nyugat felé, amerre Tápiószecső impozáns gyárai terültek el...
- Köszke - mondta Lajtos és azzal a lendülettel, amellyel elindult, a földre zuhant, a porba... olyan büdös volt, hogy rászálltak a legyek.
Csazidon előkapta "kamcsis telóját" és mint valami "Portans Numeri/számhordozó" lefotózta a kifekvő emberállatot, miközben hangosan nevetett.
Ám hirtelen elállt a lélegzete... ismét megpillantotta őt... "a" lányt... Dorkát... szinte levetkőztette a prédát szemeivel...
Nem érdekelte a nyafka stílusa, a múltja, csak a lányt akarta... a vonzó, virgonc, vérmes vadorzót...
Dorka egészen átváltozott, amióta nem látta. Mezítláb, két copfba font hajjal, feltűrt szoknyával mosott a patakban... és csak mosta, mosta... mit is?! De Csazidon legyintett, nem érdekelte Dorka múltja, csak a jelene. Hangos kurjantással a patakba vetette magát és férfias karcsapásokkal tempózott a lány felé.
Az Író szokás szerint elmélázott egy kicsit: a történet férfias karcsapásokkal haladt a romantikus végkifejlet felé, ráadásul szobája ablakán kitekintve éppen a Széchenyi hegy mögött lebukó napot látta. De kár lenne még abbahagyni, és különben is 80-85 oldallal egy kiadó sem elégedne meg. [ez pont a 80. oldal, szintén véletlen egybeesés - a szerk.] Szóval az Író valami váratlan fordulaton töri a fejét. Vessen be egy cápát? Vagy Csanád kapjon lábikragörcsöt a hűvös patakvízben?
Hát nem. Derüljön inkább ki, hogy egy nagy duzzasztógátban voltak, és a kezelőszemélyzet éppen le készült engedni a vizet, árvíz-szimuláció jogcímén. Így hát kihúzták a dugót a gátból, a víz meg elkezdett örvényleni a lyuk felé. Csanád későn vette ezt észre, de férfias karcsapásokkal Dorkához úszott, majd (mivel a vízszint erősen csökkent) az utolsó néhány métert már futva tette meg. Aztán, hogy a víz ne sodorja el a lányt, nekifutásból rávetette magát és a földre gyűrte, mint annak idején ővele tette ezt Vanda. Így hát ott feküdtek egymáson csuromvizes ruhákban, s megcsókolták egymást, egymás szemébe néztek, s azt mondták:
- Kő kóla? - kérdezte Csanád...
- Meg hát... - felelte Dorka...
S az elkerülhetetlen bekövetkezett...
A férfinak már rég kijárt volna egy rendes kis huncutkodás... hiszen amióta Adél elment csak a nyűglődése jutott neki.
A duzzasztógát nedves betonja egy darabig megakadályozta hogy a heves együttlét alatt bőrük innen-onnan (térd, hát, fülcimpa, külső rüszt) lehorzsolódjon. Ám a fizika nagy úr, így egyszer csak a súrlódási hő hatására a beton megszáradt és hőseink telis-teli lettek horzsolásokkal. De mit számított ez most? Majd, cca negyedóra múlva.......
- Hah! Anyának érzem Csazidon, magamat! - sikoltott fel Dorka. Csazidon rémülten hátrálni kezdett, rosszul lépett, és a vízbe zuhant. Dorka kétségbeesetten kiáltott utána:
- Csak vicceltem! Antibébit szedek!
De Csazidont addigra elragadta az ár...
Mit volt mit tenni (gondolta az író) Csazi Don, vagy ahogy az oroszok szólították: Don Csazi majd előkerül, addig is foglalkozzunk Dorkával, aki épp egy bár felé tart...
Karcsú kecses külsejével kitűnik a bár látogatói közül...
Egy kis idő elteltével csípőjét ringatva odamegy a bárpulthoz...
Finom puhabőrű karjával végtelenül vonzó virgoncsággal odainti magához a csapost...
- Közelebb - mondja Dorka érzéki hangon...
Erre a mi nagydarab mackóalkatú bárpultosunk szinte hozzásimul a gyönyörű nőhöz, aki elkezd a férfi bajszával jáccani...
- Teee... a főnökkel szeretnék beszélni... - mondja s közben finom ujjbegyeivel erotikusan összegöngyöli a pultos szakállát, aztán érzékien végighúzza az ujját a férfi kipirult arcán...
- Ööö, nem lehet nincs itt - mondja remegő hangon a felizgatott bártender...
- De hagyhatnék neki üzenetet??? - kérdi Dorka kutyaszemekkel nézve a Mennyországban járó férfiemberre, és mutatóujját beteszi a bárpultos szájába... a levegő izzik, mindenki a jelenetet figyeli...
- Csak hagyja meg, én majd átadom neki...
- Mondja meg neki... hogy a wc-ben se szappan, se papír nincs...
A pultos vörös karikás szemei zsebóra méretűre tágultak. Arca verejtékben fürdött, kapkodva vette a levegőt, pulzusa jóval 150 fölött. Rekedten sóhajtva préselte ki magából:
- Izé, eddig még senki sem panaszkodott.
Dorka játékosan felnevetett, és meglegyintette a csapost a virgoncsággal, amit út közben tört magának.
- Maga kis huncut! Tréfál velem! - majd, hogy a csapos nem mozdult, arca elváltozott, és rikácsolva folytatta:
- Na, ide azt a szappant, mert kihívom a népegészségügyet, te értetlen marha!
A csapos most elégelte meg. Mint aki álomból ébred, megrázta magát, és felemelte a hangját ő is.
- Na, elég legyen, nagysád, ez egy rendes hely. Nekem itt ne kellesse magát, mert én leszek az, aki kihívja a hatóságokat. Az az érzésem, nem először találkozna az erkölcsrendészettel!
(Itt az Író elégedetten összedörzsölte a kezét. Úgy is van, bűnhődjön ez a cemende, itt flörtölgetni, miközben Csazidont szó szerint a vízben hagyta...)