An adamekp production

- Kérem, ne essenek pánikba! A fedélzeten elszabadult egy fogcsattogtató petymeg, amelynek tekintete is halálos!
Erre mindenki becsukta a szemét, kivéve Csanádot, aki farkasszemet nézett a petymeggel, ami érdekes módon jóllakhatott, mert nem csattogtatta fogait, és a nézése sem volt halálos, vagy pedig Csanád volt immunis a fogcsattogtató petymeg nézésére.
Nagyjából fél óra múlva azonban újra megszólalt a hangszóró:
- Tisztelt utasaink, itt a kapitány beszél. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt sajnos nem tudunk Palermoban leszállni, de biztosítottak minket arról, hogy Máltán leszállhatunk, majd utána folytathatjuk utunkat, persze ha a vihar elmúlt Szicíliában. Köszönöm a figyelmet. Dear passengers, the captain is speaking… - mondta recsegő hangon a kapitány.
Minden rendben ment ezután, sikeresen leszálltak Máltán, meg is tapsolták a személyzetet a földetéréskor, ám a vámellenőrzésnél három öltönyös alak állt, és odaintették magukhoz Csanádot…
- Uram, Ön nem mehet ki a repülőtérről, mert Máltára nincs vízuma. Viszont haza se tudjuk küldeni, ugyanis időközben Magyarországot elöntötte az érettségibotrány, és most se ki, se be nem engednek senkit, akinél nincs érettségi bizonyítvány... Amíg a diplomáciai bonyodalmak rendeződnek, érezze jól magát repülőterünkön, ahol igénybe veheti a büfék és a stewardessek különleges szolgáltatásait, és még csak fel se kell mosnia.
(Tisztelet az Oscarra ezúttal nem jelölt Tom Hanksnek...)
Úgyhogy bement a dútí fríí sopba és vett pár tobleronét, amibe majdnem beletört a foga meg egy üveg bélízt, hogy megnyugtassa magát...
Azt hitte káprázik a szeme, amikor meglátta Dorkát... nagyon megörült, szíve nagyot dobbant... nyakába borult.
Mint kiderült Dorka félig máltai, apukája Budapesti nagykövet és "kéz kezet mos" alapon, avagy a magyar íratlan "mutyi" szabály segítségével elintézte, hogy visszatérjenek...
Viszont az itthoni reptéren szintén feltartóztatták, megkérdezték CSanádÁronIzidort, hogy az övé a két fémkoffer vagy nem az övé. Ő persze hiába szabódott, hogy egy máltai barátja kérte meg, hogy hozza el őket, mert különben neki túlsúlya lesz a gépen, Csanádnak meg szinte csak egy 'nylonszatyra' volt. De a vámkommandó és a tigris akciócsoport mit sem törődött ezzel a kijelentéssel. Továbbá az is kiderült, hogy cSanád valami furcsa betegséget is szerzett utazása alatt, s most karanténba kell helyezni. Na ez jó-gondolta főhősünk, maradtam volna otthon a hátsómon, s csempésztem volna érettségi tételeket, abban több öröm lett volna. Dorka szomorúan nézte, ahogy elvezetik őt a kommandósok a szkafanderes orvosok (és persze cSanádÁron Izidor is le volt szigetelve egy nagy hermetikus buborékba, nehogy bárkit is megfertőzzön). A kutatólaborba indultak tehát, amikor Csanád mellé beültettek két másik feltételezett fertőzöttet. Felismerte őket: Ajor Bimre és Onka Csandi hírességek voltak, és sikoltoztak.
Csanádnak beugrott, hogy mindkettőről köztudott a hipochondriája. A következő pillanatban egy vidámat kurjantott:
- Fogadjunk, hogy ez itt a Kész Átverés! Mikor kapom a pezsgőt?
Hirtelen előbukkantak a stáb tagjai. Arcuk semmi jót nem ígért, Csanád azonnal rájött, hogy ebből már nem lesz pezsgő...
- Oké, felvétel leáll! Én megmondtam, hogy ne kezdjünk ezzel a marhával... ebből már nem lesz használható anyag - ordított egy foghíjas, szakállas pasi.
- Csak gondoltam, hihetőbb lenne, ha az utca embere is... szóval... - hátrált egy fiatal asszisztens.
És akkor kitört a verekedés. A stáb tagjai egymás haját kezdték tépni, Ajor Bimre egy flaskát húzott elő, és inni kezdett, Onka Csandi pedig a megkönnyebbüléstől ivás nélkül is megrészegülve, Ding-dongot énekelve táncra perdült...
Csanád gondolta, lelép, mielőtt megjelennének a mumpicok. Bicskát vett elő, kivágta magát a buborékból, és szaladni kezdett.
Épp elérte a palermói járatot... és beszökött... indult a gép... amikor meglátta "őt", átvillant agyán a felfedezés, hogy mi történt...
- Látom leesett Maistro... - szólt egy mély hang hátulról - belefutottál a csapdánkba... lenne egy megbízatásunk... mondjuk sokkal egyszerűbb lett volna, hogy ha a gép nem Máltára megy, de így is jó... bár ki kellett fizetnünk egy kisebb összeget annak a két haknizó majomnak, de ez van...
Maistron, azaz Don Csazin átfutottak az emlékek, a gyilkosságok, kivégzések, fegyverei, a plasztikai sebészet... ő volt a maffia ismeretlen kíméletlen bérgyilkosa...
A fegyverek... itt egy kis kitérőt kell tennünk, hogy Csanád valódi jellemét ill. brutalitását hűen ábrázolhassuk...
Vegyük górcső alá fegyvereit... egy rózsaszín vízipisztoly... két bumeráng... gránátok és egy Victorinox bicska a lá Mekgáyver...
Általában mindig a vízipisztolyt használta, aminek különleges belső kiképzése volt... Csak egy kis spricc a célpontra abból a kémia töltetből, amit még az író sem ismer avagy nem akar papírra vetni, mert félti rongyos kis életét; és az áldozat gyanútlanul esik össze...
Ez kíválóan alkalmazható pl. egy erkélyről... így olyan mintha locsolnának egy virágot, de egyéb kreatív felhasználási mód is létezhet...
Térjünk át a két fajta rózsaszín P-mobilos bumerángra, amit Csanádunk nemes egyszerűséggel odadobott a célszemélynek, aki ha megérintette, akkor bumm-bumm...
A másik a brutálisabb a Mór-tál Kombatból ismerős pengebumeráng... így Csanád könnyedén fejét vehette bárkinek kellő távolságból és még a fegyver is vissza ment hozzá...
A gránátokra nem térek ki, mert evidens, hogy kisebb csapdát állítva minden avagy mindenki a levegőbe repült...
Don Csazinak minden átsuhant a tudatán....
- Itt vagy??? Szóval térjünk rá az üzletre Maistro...
- Meg kéne szerezni a palermoi Con Brio cukrászda csokifagyijának duplafalú, háromajtójú, atombiztos páncélszekrényben őrzött receptjét... természetben fizetünk.
Csanád szemei könnybe lábadtak a meghatottságtól. Ilyen fontos megbízatást még sohasem kapott, így elsiklott a fizetés módjáról tett megjegyzés felett. De hát egyébként is báránylelkű maffiózó volt ő.
- A disc 5 másodpercen belül megsemmisíti önmagát - szólt hátulról a mély hang, és Csanád rémülten fordult hátra.
- Jaj, ne, ne, csak most neeeeee! - sikoltott, de addigra a disc füstölni kezdett. A gép automatikusan gázmaszkokat kezdett köpködni, a stewardessek mindenki fejét a lábuk közé tuszkolták (mármint csak a szerencsétlenebbeknek jutott a stewardessek lába köze, mások kénytelenek voltak beérni a sajátjukkal), és a pilóta kényszerleszállásba kezdett.
- Nekem Palermóba kell mennem! - kiabálta Csanád, de senki nem törődött vele.