An adamekp production

Végre feltűnt előttük az ostormonosi templom tornya a hold pislákoló fényében, melyen még mindig meglátszottak a háború nyomai (lövedékek, stb.)... mondhatni a templomot inkább romnak nevezhetnők.
Az Író vetett még egy kéjes pillantást a 83-as falinaptárra, amin Szindi Körten látszott... most már tudta mi következik, hiszen ha voltak itt protonágyúk, manók, hófehérkék, Mikszáth tér felett repkedő Pán Péter szerű mütyürök, akkor egy kis etyepetye is belefér gondolta az író, kinézett az ablakon és sötétben csak a hentes világító reklámtábláját látta:

Bélszín: 2000,-/kg
Karaj: 1800,-/kg
...

Különös - gondolta - milyen rég nem ettem húst... csak babkonzerven élek - ekkor síró arcát kezébe temette... de felocsúdott, lapozott egyet a naptárban, ami a TNT plakát mellett kapott helyet és folytatta a történetet...
Mivel sehol nem volt Náci, ezért meghúzódtak a templom koszos és romantikus romjain...
- Meg kell, hogy mondjam - hümmögött Dorka -, csalódott vagyok. Ne is haragudj, drágám, de kiábrándító ez az egész. Békésen hamisítom a zöldséget, árusítom a lejárt spenótot és magamat, aztán feláldozom érted egész karrieremet, erre hova hozol...?! Ez a hely tele van undorító férgekkel, ráadásul alig férünk el rajta ketten, olyan kicsi a templom. Most mondd meg, még el se készült, és máris romjai vannak, rémes ez az egész. Meleg vacsorát ígértél, puha ágyat, és ne is haragudj, de esküvőre is számítottam. Azt hiszem, már nem is szeretlek.
Csazidonban felment a pumpa. Azért mindennek van határa! A nyakában cipelte idáig ezt a nyafka, rovott múltú leányzót, aki lefitymálja szülőfaluját, a hely élővilágát és őt magát. És ez az esküvő-dolog! Bigámista is legyen, hogy az övé legyen álmai asszonya? És egyáltalán: Dorka biztosan álmai asszonya?
Amikor Dorka befejezte a nyafogást, persze csak egy rövid időre, hogy levegőhöz jusson a következő panaszáradat előtt, CsanádÁronIzidor már tudta, hogy Dorka soha nem lehetett álmai asszonya. Nem tisztel ez a nőszemély se Istent, se embert, se egyéb élőlényt. Hát egy ilyennel akartam én megosztani az életem, az álmaim, a szülőfalum és régi emlékeim. Hova tettem az eszem, biztos egy borgőzös pillanatomban gondoltam ilyen badarságokat - gondolta CSanádÁronIzidor és ukk-mukk-fukk faképnél hagyta a még mindig lamentáló Dorkát, ott a templom épülő vagy leomló romjainál...
És egyenesen Náci bácsi kis, faluszéli házához vette az irányt. Az elmúlt években azért alapjában véve semmi sem változott a faluban: útközben kikerült egy-két kóbor gólyát, átvágott a hepehupás focipályán, odaköszönt a gémeskútnak, elmenekült a narancssárga békák elől, amelyek kifejezetten ellenséges magatartást tanúsítottak (brekegtek), megpróbált összebarátkozni egy vadászó macskával, de az inkább őt akarta levadászni, és közben sűrűn köszöngetett, mert legnagyobb meglepetésére sok ismerőssel találkozott.
A faluról tudni kell, hogy 200 lakosa közül kb. 30 gyerek, kb. 80 nyugdíjas, kb. 40 földművelő, és szintén kb. 40 munkanélküli és/vagy alkoholista, de ezen kategóriák között átfedések is vannak. A maradékot tekintve a faluban lakik egy fő bolt- és kocsmatulajdonos, egy fő hivatásos orvhorgász, egy fő varrónő, két fő könyvtáros, egy fő katona, egy fő cipész, egy egypetéjű férfi ikerpár, egy kétpetéjű női ikerpár, egy fő vízvezeték-szerelő, egy fő TV-szerelő, és egy fő régész. Csazidon megjelenése pedig meglehetősen felbolygatta a falu addig nyugodt mederben folyó életét.
A férfi előszöris egy idegen nővel a nyakában érkezett, akit némi (még a falu határán kívül történő) köztéri meztelenkedés után egyszerűen a (félig felépített, majd a háborúban újra lerombolt, így megint csak derékig érő) templomnál hagyott. Ez mindenképpen elég ok volt, hogy a falu pletykásabb, és kíváncsibb tagjai az utcára gyűljenek. Az a tény pedig, hogy CSazidon (CSAnádiZIDorárON) egyenesen Náci bácsi háza felé tartott már az egyébként egyáltalán nem pletykás három személyt is az utcára űzte. Náci bácsi ugyanis a falu legszélén lakott egy olyan utcában, ahol az övén kívül még csak egy ház állt, amit igyekezett mindenki elkerülni.
És hogy miért? Nos, erről CSanádIzidorÁronnak még sejtelme sem volt, egyelőre csak Náci bácsi háza felé tartott (kifejezetten hosszan, ahhoz képest, hogy a falunak csak hét utcája van, így nem beszélhetünk nagy távolságokról) és sűrűn köszöngetett az őt bámuló embereknek, akik között látott egy pár ismerős arcot.
Azután végre elért a falu széléhez, az őt követő tömeg megtorpant, a mi CSazidonunk viszont mit sem sejtve ment tovább Náci bácsi háza felé...
Amint befordult a Petőfi utcába (merthogy itt lakott Náci bácsi), elébe ugrott egy alak:
- Pálinkás jó napot kívánok! Úgy hiszem, még nem találkoztunk. A nevem Májusi Elemér, én vagyok a falu népiségtörténésze, néprajzosa, szociográfusa és nyelvjárásgyűjtője. Én írtam az Ostormonostor című falumonográfiát. (Itt meg kell említeni, hogy Májusi Elemér magát elfelejtette beleírni a falumonográfiába, így a regényünknek a falu társadalmi struktúráját tárgyaló bekezdése e szempontból hiányos.) Megkérhetném, hogy beszéljen ide a diktafonba nyelvjárásban? Esetleg énekelhetne is valamit.
Csazidon egy pillanatig bambán bámult a vörös hajú, elálló fülű, széles mosolyú, szeplős fickóra, majd egy mozdulattal kikapta a kezéből a mikrofont, és rázendített: "My boney is over the ocean, my boney is over the sea, (stb. stb. stb. )" Ugyanis ez volt az egyetlen angol nyelvű dal, ami így hirtelen eszébe jutott. Az angol nyelv azért fontos, mert Csazidon Ostormonostoron tanult meg angolul, ennek folyománya képp ostormonostori nyelvjárásban beszéli az angolt, de mivel úgy egyébként beszélni a fővárosban tanult meg, az angol nyelv az egyetlen dolog, amit ostormonostori nyelvjárásban produkálni képes. Szóval CSanád Izidor énekel, a falunép menekül, Elemér is menekülne, de nem meri ott hagyni a mikrofont, mert fél, hogy nem kapja vissza... És eközben a furcsa kettős lassan halad előre a Petőfi utcán, ahol ugyebár csak két ház van: az egyik Náci bácsié, a másikat viszont még a madarak is elkerülik, de még mindig nem tudjuk, hogy miért...
Ahogy énekelve haladt a ház felé, Csazidon egyszerre úgy érezte, hűlni kezd a levegő. Léptei érezhetően, akaratán kívül lassulni kezdtek, hangja pedig legalább egy oktávval elmélyült (ez a hangfelvétel egyébként meghozta Elemér számára a várva várt elismerést, és egy parapszichológia-kutató milliókért vásárolta meg tőle). Hátán szaladgálni kezdett a hideg, és valami megmagyarázhatatlan módon most még Dorka társaságának is örült volna. Amikor a szomszéd házhoz ért (nagyon furcsa, szombat alakú ház volt - na, még ez is, mi az, hogy szombat alakú ház?! ... de másképp egyszerűen nem tudta volna megfogalmazni), hirtelen elhallgatott. Elemér kihasználta az alkalmat, és felvételével a hóna alatt elmenekült.
Az ablakban égett a villany... egy árny állt a függönynél... Csanád csak a pirospozsgás puffadt pofáját látta... megrémült, felállt a szőr a hátán és egy kavargó, keringő emlék érte el tudatát...
Régi osztálytársa... Dávid, Lajtos Dávid volt... tudta... felismerte, hogy mennyire utálta azt az alakot/ürgét/palit...
Egy ellenszenves agresszív, nagyképű "kihaénnem" típusú fazon...
Csazidon gyorsan továbbsétált... és kopogtatott Nácinál...
Ignác bácsi békésen szunyókált a pamlagon, egy lusta, nagy, fekete kandúr ott nyújtózkodott az ölében, s méltatlankodva nézett az ajtó felé. Ugyan, ki merte megzavarni délutáni sziesztájukat - gondolta a macska, mert dühösen fújt egyet CsanádÁronIzidor felé.
Ignác bácsi is felébredt, majd hirtelen nem tudva hol van, s mi történik, megkérdezte a férfit (Csanádot), hogy ki ő, mit keres itt, meg azt is mondta, hogy házi tejet a szomszéd házban, a 302/A-ban árulnak.
- Én vagyok az, bácsika, nem ismer meg? - kérdezte főhősünk. S bár az öreg mostanában cavintont szedett, mert feledékennyé vált, azért A jó Csanád=ÁronIzidort felismerte. - Édes fiam! - kezdte, jer ülj le ide mellém a lócára, azzal elhessentette a kandúrt. - Ott az asztalon van egy kis bor, tölts magadnak, magam fejtettem le a múlt héten, jóféle ostormonostori merlot, igyál csak. - Csanád habozott egy kicsit, mert még emlékezett az öreg lőréinek fanyar ízére, de hősiesen leküzdötte az italt. Aztán a nap azzal folytatódott, hogy a régi emlékeket kezdték feleleveníteni...
S a pamlagról mindeközben átült a lócára...