Csanád és a Sellő (akiben az olvasók Sztanyiszlavra ismerhetnek) alaposan megismerték Hágát. Az orosz kém módszeresen haladt műemlékről-műemlékre, Csanád, a magyar börtöntöltelék meg követte. A Madurodomnál elbizonytalanodott kissé, de végül legyőzte ellenszenvét, és hosszan nézte, ahogy az óriás galambok párzanak a delfti templom makettjének kapujánál. A királyi palota előtt azonban elvesztette a ballonkabátost, ugyanis a holland miniszterelnök biciklis konvoja közéjük vágott. Csanád tanácstalanul nézett körbe, amikor egyszer csak két ismerős arc tűnt fel a tömegben. Az arcok hasonlók voltak az övéhez, mintha csak ifjúkori ikerpár önmaga jött volna szembe. Hiszen ez Gáspár és Menyhért!
- Hol csavarogtatok idáig? - dörrent a fiaira.
- Bocs papa éppen biciklire ültünk és indultunk hogy kiszabadítsunk a börtönből, de egy kicsit eltévedtünk. Vittünk kenyérbe sütött reszelőt is! - bizonygatta Gáspár. Menyhért komoran megjegyezte: - Azért igazán szólhattál volna hogy közben egyedül megpattantál. Milyen ciki lett volna beállítani az üres celládba egy reszelővel.
- Hol van anyátok, azaz a sógornőtök, izé Adél? - kérdezte Izidor, maga is megzavarodva egy kicsit az átláthatatlan rokoni kapcsolatoktól.
Gáspár és Menyhért kajánul elvigyorodott: - Egy ideig velünk lógott, de aztán ráuntunk és továbbpasszoltuk Ádinak. Nem tudjuk mit bírsz azon a csajon...
Csanád mélyen elpirult, és motyogott valamit.
Aztán hirtelen felkiáltott - Ádinak!? Hiszen ő meghalt! Láttam a mennyországban! Ja, nem, az csak álom volt!
- De hát Ádi egy gerinctelen alak! Nem engedem át neki Adélt! Végül is az én fiam özvegye! Most azonnal megkeresem, és... - Ám ekkor hirtelen feltűnt a színen Olga, és megszólalt rekedtes hangján: - Na, mehetünk a rendőrségre? - Csanád ekkor döbbent rá, hogy a hátvakarásért cserébe "eladta lelkét az ördögnek".
- Úristen, mit is ígértem eme delnőnek? - Csanádnak semmi nem jutott eszébe, azon kívül, hogy milyen kéjt okozott neki Olga hátvakarása. Nem látott és nem hallott ő akkor semmit, nap, hold csillagok egybeolvadtak, csak a hátvakaró édes dörzsölő érintése maradt meg emlékeiben.
(Az Író kétségbeesetten lapoz visszafelé...)
- Na, akkor számoljunk! - így az ördög. - Egy lélek, 1.000.000.- dollár, na nem, ez sok lesz, legyen inkább 1.000.000.- forint...
- De holland! - szólt bele izgatottan Csanád-Izidor. - És légy szíves, vakard meg a hátam a vasvilláddal!
Az ördög előzékenyen megvakargatta Csanád-Izidor hátát vasvillájával, majd melléhez kapott és kirántott belőle valami kapálózó, idomtalan alakot.
- Na, akkor ezzel meg is volnánk. - az ördög megszemlélte a kezében tartott, még mindig rugdosódó valamit. - Ez nem is ér ennyit. Már megint rossz üzletet csináltam. - és morgolódva a föld alá vándorolt.
Gáspár-Menyhért tanácstalanul állt apjuk romhalmaza fölött. Csak Olga kacagott vadul.
- Végre az enyém lehetsz, Izidorom! - kiáltotta és maga után húzva az alélt (és viszkető hátú) Csanádot, eltűnt a balféken.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.