An adamekp production

Csanád csak bámul a fiára. Ez a tutyi-mutyi, elszerencsétlenedett gyerek nem lehet az övé! Nem elég, hogy nem ment haza, de még itt nyafog is, ráadásul Margaríta előtt. Hát hogy neveli ezt a gyereket az anyja?! 15 éves, maholnap borotválkozni fog, és fagyiért nyivákol! Hallatlan. Bezzeg a két másik! Gáspár meg a Menyhért! Azok igen! Igaz, őket nem is tudta elcsalni a Vidámparkba, mert most is az eget vizsgálják saját készítésű távcsövükkel.
No de az Írónak még kuszák a gondolatai, ennélfogva vissza kell kanyarodnunk a melltartóhoz,… ami igen fontos tárgy regényünkben, így később még vissza fogunk rá térni.
Az Író által kapott sugallattól Mester Csanádnak is megakad a szeme Adél/Margaríta formás, gömbölyű, kemény mellein. (A test további részleteire kíváncsiak lapozzanak a 287. oldalra, a színes illusztrációkhoz.) Mellesleg a pubertásban jócskán benne lévő Boldizsár sem véletlenül pillantotta meg a kerek kebleket, arra gondolt, mi lenne, ha tudná a 22 éves debreceni egyetemista lány mobilszámát… óh, ha valaki csak úgy elmondaná neki!... Mi is lehet vajon… 06-20-…
Ez után az intermezzo után újra Gáspár és Menyhért távcsövéről beszélhetünk, amivel a két nagyobbik, ámde ’más’ fiú a betlehemi égbolt felé irányítja tekintetét a tömjénfüstös nyolcadik kerületi manzárd egyik törött üvege mögül.
Az egész úgy 28 évvel ezelőtt kezdődött. Épp a Gigantik nevű üstökös közeledtét várták az emberek. Csanád mit sem értett akkoriban a csillagászathoz, de ez a tény, hogy végre ő, egy átlagos vidéki kisember, végre ő is megpillanthat egy ilyen csodát teljesen a hatalmába kerítette. Másnap este már a városi csillagvizsgálóban találta magát, ahol lázasan fürkészte az égboltot, a hatalmas teleszkóppal...
Halvány mosoly ült ki arcára, ahogy felidéződtek ifjúkori emlékei. Igen! És most két nagyobbik fia talán beváltja álmait!
Hát, Boldizsár, ő más. Ezzel főhősünknek nap mint nap szembesülnie kell. A játék közöttük kezd elég idegesítő lenni, a játék, amiről nyíltan sosem beszéltek, de amitől egyikük sem tud szabadulni, s aminek pusztán egyetlen szabálya minél kellemetlenebb helyzetbe hozni a másikat. Előbbi "nénizéssel" a gyerek világosan értésére adta, mindenben az igazságot kereső szemlélete nem helyesli, hogy apja elfelejtett saját korát. Aztán meg majd el sírja magát, mikor pimaszsága ellentámadást vált ki. Nem mondhatni, hogy főhősünk jártas lenne a mélylélektanban; de ne ítéljük el ezért, hisz mi teremtettük őt, s tudjuk, hogy a látszat ellenére, minden belső feszültségen túl, szívéhez nem állt még ilyen sajátos módon közel ember, mint épp a legkisebb fia.
Hiszen neki adta még anno a teleszkóp tervrajzait, nem pedig testvéreinek, akik elvették azt és saját kezűleg megépítették. Boldizsár távcsöve, ahogy hétévesen elképzelte, jobban hasonlított volna egy Volga gépjármű harmadik hengerfejére, mint egy csillagászati eszközre. De a tény, hogy megépítheti apja álmát, teljesen hatalmába kerítette. Amikor testvérei elkobozták tőle a tervrajzokat a fővárosba való költözés közben, apja nem figyelt panaszára és nem vette vissza a rajzokat nagyobbik fiaitól, némán tűrte azt, igaz, mély gyászban volt felesége, Klári halála miatt. Ez már vagy nyolc éve történt, azóta folyik a versengés apja és fia között, melyet a tervrajzok robbantottak ki. De mégis szereti fiát, mert ő hasonlít rá leginkább, főleg mert ő is koraszülött volt.
Ott, akkor a kórházban, nagy volt a káosz; a betegek folyton kezeltetni akarták magukat, mit sem törődve az akkor aktuális rendszerváltással. Minden orvos féltette az állását, és nem volt kellő gonddal a betegre, csak hogy nézhesse a tévé híradójának különkiadását. A kórház 472-es szobájában feküdt Csanád neje, folytonos fájdalmakkal…