An adamekp production

Lehet, hogy nem engem illet meg ez a tisztes feladat, de belső késztetést éreztem, hogy megírjam ezeket az unalmas sorokat, amiket én a művek elején sosem szoktam elolvasni, de ez teljesen mellékes és lényegtelen; hiszen egy ilyen kaliberű „regény” nem jelenhet meg előszó nélkül.
Először is tisztáznom kéne, mit is tart a nyájas és felettébb ostoba olvasó kezében, amiért pénzt adott ki. De ha már megvásároltuk eme lapokat, amiket gazdasági okokból WC-papírra nyomtattak, és amin betűk találhatóak különböző sorrendben, akkor muszáj elolvasni, mert hiszem és vallom, hogy különös és meghökkentő élményben lesz része mindenkinek. Nem tudom, ki az, aki ezt a hatalmas szellemi munkát „könyvnek” vagy „regénynek” nevezné… mondjuk inkább azt, hogy ez egy humoros szösszenet, amit eddig két tucat elme- és idegbeteg ember írt, akik nem ismerik egymást, de ez talán nem is baj…
Másodszor, hogy egy elegáns átkötéssel éljek (ily módon beírva egyik kedvenc tanáromat az egyik leghatalmasabb irodalmi mű előszavába) kénytelen-kelletlen muszáj megemlítenünk a szellemi atyját ennek a grandiózus vállalkozásnak, Dzsinn-t, a palack szellemét, hiszen ő a „főelmebeteg”, aki képes volt erre az emberiség elleni merényletre, amiért valahol köszönettel tartozunk neki.
Ezen kívül feladatomnak érzem, hogy felkészítsem az olvasót a megrázó élményre, amit ez a humoros szösszenet nyújt, mert nehéz követni a szereplőket, az elkalandozó cselekményt, az álmokat ill. felébredéseket vagy például a skizofrén, babon élő és feledékeny Író(k) lelkizése(i)t…
Egy szó mint száz, kemény és keserű dióba harap bele az olvasó, ha mégis rászánja magát az olvasásra…
Részemről csak sok sikert tudok kívánni és kitartást!
Apropó majd elfelejtettem a lényeget… a szereplők, a helyszínek, tehát minden a képzelet szüleménye, bármiféle egybeesés a valósággal csupán a véletlen műve lehet…

Üdvözlettel:
Ratol, 2005. 05. 09. 20:20

u.i.: Közérdekű információ… a regény írása alatt egyetlen hangya sem sérült meg, vagy ha igen, akkor is van belőlük másik hat milliárd. Arról nem is beszélve, hogy a helyesírási hibákat nem javítottuk ki [sokat azért mégis – a szerk.], mert akkor ez a remekbe szabott könyv elvesztené értelmét és hitelességét. Hajrá… írjon mindenki regényt (kivéve a pláza cicák, meg a mai magyar „sztárok”).
Maradok tisztelettel és megvető undorral.