An adamekp production

XV. fejezet: A pilóta-játék és "a" lány

Az Író által kitalált pilóta-játék, hasonlóan a többi piramis-játékhoz, a hagyományos módon terjedt. Beszervezte ismerőseit, interneten fórumozott, hogy minél több ember írjon neki most készülő regényébe. Aztán az ismerősök is továbbadták a lehetőséget az ő barátainak, es té bé. Így igen hamar kialakult egy közösség, ahol a tagok folytatták azt a regényt, amit az Írónak kellett volna, így Írónk kiírhatta magát egyhetes Seychelles-szigeteki utakra, a többiek szorgosan dolgoztak. Ám ekkor egy adamekp nevű fószer kitalálta, hogy tagdíjat kéne befizetni minden tagnak, s az összeget ő fogja kezelni… Ezt az egyént a mű kiadásáig senki sem látta, az Interpol nemzetközi kötözést adott ki ellene, az FBI honlapján pedig a tíz legveszélyesebb bűnöző közt van nyilvántartva a hiszékeny emberek becsapása miatt, mert a regényírás ugyebár ingyenes…
Az „a” lány pedig nagyon csinos volt, elragadó, bájos, helyes, huncut, vad, őrjítő stb. (több melléknév nem jut eszembe)...
Nem volt plázacica, mondjuk lehetett volna, de az Író nem "komálta" ezeket a "bevállalós", individualista, píszforevőrös műkörmös egyéniségeket... szóval nem.
"Vágod???"- szól az író egy igazán költői kérdéssel ki a nyájas olvasóhoz... "tolom" érkezik a válasz intellektuális olvasónktól, akinek nem "esett le", azaz nem vágja ill. tolja...
A lányt, akit Dorkának hívtak, mintha ott ült volna a buszon, ült és olvasott - vetődött fel egy régi elmosódott emlék a derengések homokos partjára - egymásra néztek, a levegő izzott, a szemek szúróan szegeződtek egymásra... leírhatatlan érzés játszódott le a mi Csanizodunkban.
És most jutott eszébe, hogy Dorka ott volt a boltban a záráskor...
Másnap egész nap a boltban koslatott, hogy találkozhasson vele, amikor levert egy üveg Bélízt (nem bél-íz, az kicsit durva lenne). Dorka, a logisztika humán riszórszing menedzsere (árufeltöltők közt a góré) odament hozzá, és ránézett. Csanád, ahogy meglátta a gyönyörűséges teremtményt, menten elpirult. Látta már őt máskor is, előtte, de valahogy a dobozos sör miatt nem jutott el agyába, mennyire helyes is ez a lány. A lány rámosolygott, VadkacsaNádIzidorJóÁron pedig vissza. Aztán a lány elfordult, az egyik távolban lévő polcra tekintett, majd érzéki szemeivel újra Csanádot vette célba. A lány ekkor megszólalt:
- Mivel leverte az üveget, fel kell vennem a jegyzőkönyvet.
- Vegye csak, kérem – mondta Csanád, a lányt bámulva.
- Neve?
- Áron. Jó Áron.
- Ne szórakozzon velem, uram. Én itt a dolgom végzem. Kinek van olyan hülye neve, hogy Jó Áron?
- De nekem ez az igazi nevem.
- Ááh. Mindegy, tőlem akár Masztur Bálint is lehet, a főnökséget úgysem érdeklik az ilyen pitiáner ügyek…
A jegyzőkönyv felvétele után a lány hóna alá csapta a papírokat, s leguggolt, hogy felvehesse az üveg ép darabjait. Csupán arra nem számított, hogy Áron követi példáját, így hát beverték egymás fejét a másikéba.
- Hölgyem, jól van?
- Köszönöm, jól, uram. De hadd csináljam én.
S ahogy ott guggoltak az italospolc előtt, a levert Bélíztől húsz centinyire, a két szempár összenézett, és megjelent a magárahagyott Nóra (Kandisz Nóra, a féltékeny szomszédasszony), nagy patáliát csapott, először csak félóránként hívogatta Csanádot/Áront/Izidort, vodkafonján, de aztán elkezdett kémkedni utána, Vandát meg is fenyegette, valahogy így: - Ha nem hagyod békén Csanádomat én úgy megtéplek, hogy...
Vandát el tudta ezzel tántorítani, de Dorkát más fából faragták. Szóval bepróbálkozott nála is ezzel a gyengus szöveggel, de Dorka, az okos, szép üzletasszony nem volt olyan könnyen megfélemlíthető, meg hát ugye nem hiába járt évekig küzdősportra sem. Tehát, Nóra éppen őt pocskondiázta, amikor Dorkának már elege lett a libából, s egy jól irányzott ütéssel kiütötte...
Egyszer csak megszólalt a hangosbeszélő:
- Senki ne mozduljon! Razzia!
Csazidon az Íróhoz fohászkodott, bocsánatot kért mindenért, csak most tudjon köddé válni... A zaj kezdett elviselhetetlen lenni, rendőrök sípoltak, miközben nőismerőseit sorra bilincsben vezették el... Megkönnyebbülten vette észre, hogy a rejtekhely, ahova húzódott - a szeméttároló - valóban megvédi. Senki nem gondolt rá, hogy oda is benézzen.
De nem értette az egészet....... Mit csinálhatott Dorka? Nem hitte hogy egyetlen balegyenes miatt vitték el a lányt, másnak is kell lenni, valami borzasztó, sötét ügynek, amiről ő nem tud. Közben a kukák erjedő tartalmának a szaga kezdett egyre gyomorforgatóbbá válni, meg a rendőrök is elmentek, így Csanizod előmerészkedett. Nagyon mérges volt. Adélon kívül Dorka volt a közelmúltban az egyetlen csinos nő, akik szóba állt vele. Adél aztán agysérült lett és el is hagyta őt, Dorkát meg csak úgy ukk-mukk-fukk elviszik a rendőrök. De nem ! Ezt a lányt nem hagyja kilépni az életéből! Rohanvást távozott, egyenesen a kerületi rendőrkapitányság felé.....
Ott aztán megtudta a szörnyű titkot, Dorkát garázdaság, verekedés, orgazdaság, prostitúció és lejárt szavatosságú spenót forgalmazása miatt többen perelték. De a szerelem, az szerelem, Csanád, Áron, Izidor tehát egyszemélyben kicsengette a busás összeget. Pontosan 534.621Ft volt az ára, hogy Dorka újra rácsokon kívül lehessen, de ő nem sajnálta rá a pénzt. Egyébként már kész szöktetési tervet is kidolgozott, arra az esetre, ha nem állapítottak volna meg óvadékot Dorka személyével kapcsolatban. A rendőr a pultnál meg olyan idióta módon hadovált, alig akarta megérteni, mert olyanokat mondott, hogy letartóztatást foganatosítottunk ellene meg hasonlók...
De szerencsére nem sokáig kellett ismerkednie a rendőr-szlenggel. Gyorsan le is léptek Dorkával, arra azonban nem gondoltak, hogy Simon közben kiváltja Nórát. Ebből lett aztán egy kis kalamajka...
Csazidon/Csanizod megelégelte a dolgot. Sürgősséggel elintézett egy távoltartási végzést Nóra ellen, és befizetett egy kétszemélyes világkörüli útra Dorkával. De ajjaj! Dorka folyamatban lévő perei miatt nem hagyhatta el az országot, úgyhogy gyorsan becserélte az álomutat utazási csekkekre, és nemsokára a vonaton ültek. Dorka hálásan Csazidon/Csanizod vállára hajtotta a fejét, és végre megkérdezte:
- Hova megyünk, édesem?
- A szülőfalumba, szívem. Náci bácsi már vár az ostormonostori állomáson.
De félúton az ostormonostori állomás felé a vasgyűjtők arra vetemedtek, hogy felszedték a síneket, ezért a vonat kisiklott, szerencsére senki nem sérült meg. Viszont ott álltak félúton, s máv se küldött vonatpótló buszokat, mit volt mit tenni, elindultak gyalogosan. De Dorka cipőjét nem gyaloglásra találták ki, fel is törte lábikóját kegyetlenül, főhősünk ekkor nyakába vette a lányt is (a kofferek mellett) és caplatott tovább, útjuk hullámzó sárga repcemezőkön vezetett keresztül. Csanád annyira elmerült a gyönyörködésben, hogy szinte már nem is érezte Dorka és a kofferok súlyát. Talán egy kicsit el is feledkezett róluk. Mentek, mendegéltek, de az ostormonostori templom gyermekkorból rémlő ferdeségű tornya a villámcsapott kereszttel csak nem akart feltűnni a horizonton. Az út mellett olajos kezű traktoroslányok és -fiúk pihentek. Áron az utóbbi években teljesen elvesztette a kapcsolatot szülőföldjével, urbánus lett, és nem tudta, hogyan szólítsa a TSZ-alkalmazottakat. Aztán eszébejutott valami rég elfeledett iskolai tanulmányaiból. Nem is habozott tovább:
- Hé paraszt, melyik út vezet Ostormonostorra?
A főiskolát és egyetemet végzett traktoristák erre olyan nagyon megharagudtak, hogy azonnal bepattantak T25ös járműveikbe, s meg sem álltak az ombudsmann irodájáig, hogy feljelentést tegyenek CsanádIzidorÁron diszkriminatív megjegyzése ellen, ő meg csak nézett bambán, s jól teleszívta tüdejét a vidék friss porával és a traktorok füstjével. Azzal tovább indultak...

Lassan, melegen lement a nap,
nem repültek a madarak,
leszálltak a fák ágaira,
Vetkőzni kezdett a kis Dorka...

Ez a kis gagyi versecske jutott eszébe írónknak, aki elmosolygott... tudta mi következik miközben egy sanda és sokat sejtő pillantást vetett az 1983-as Playboy falinaptárára...
De sajnos a romantika még soká váratott magára, mert az egész területet beborították az amerikai gyapjaspille utálatos kis hernyócskái. Ráadásul Dorka még undorodott is tőlük, szóval hősünk semmi jóra nem számíthatott. A hernyók miatt Dorka gyorsan magára kapkodta ruháit, mit sem törődve CsanádÁronIzidor megrökönyödött képével. S azt sipította egymás után: Vigyél innen, fúj, pfuj, vaá, utálom a hernyókat, segíts már. De CsanádIzidorÁronunk szinte felállni is képtelen volt, annyira lelombozódott, végül mit tehetett mást, lepöckölte a hernyókat Dorkáról és vitte tovább a nehéz kofferekkel együtt, amelyekben biztosan egy 10 kötetes lexikon lehetett, mert majd megszakadt alattuk....