Eközben Csanád megpróbálta saját tulajdon kezével megvakarni a hátát... Majd megőrült, annyira viszketett neki a száraz és felhorzsolt bőr pont a két lapockája között...
- Bárcsak lenne nálam Gárnier krém, ahol a mikrolipidek behatolnak a dermoprotektorba... ajh.. de hát ez egy nyamvadt börtön... - így fortyogott magában viszkető háttal magánzárkájában...
A hátvakarási kísérletet persze az őrök élőben nézték, mint valami valóságsót és majd bepisiltek a röhögéstől...
No, de térjünk vissza a titkos üzenethez...
Sztanyi rámeredt a papírlapra, és a homlokára csapott:
"...or...junk...mind....set" De hiszen ez angolul van. Lecsapta a telefont, mivel Matiszt csak a kódok miatt hívta, egyébként nem érdekelte az öreg.
Sztanyi igazából nem tudott angolul, de ösztönös nyelvérzékével felismerte, hogy a papíron olvasható szavaknak sem magyarul, sem oroszul nincs értelme. Akkor pedig csakis angolul lehet. A megboldogult Szovjetunióban pedig annyit hallotta a "lenni vagy nem lenni" idézetet angolul, hogy menten rájött, az első szó: vagy.
- Eddig megvolnánk, gondolta, de hogyan tovább? Találnom kell valakit, aki lefordítja a szöveg többi részét!
’Várjunk csak, Matisz nem is tud angolul… Akkor honnan tudta, hogy mit takarhat az üzenet?’ – töprengett magában Sztanyi. – ’Valami furcsát éreztem a hangjában. Biztos, hogy Matisz volt a vonal túlsó végén?!’
Ezen gondolkodott egészen fél nyolcig. Ekkor jutott eszébe, hogy a hang a telefonban nem Matiszé volt. Sztanyi akaratán kívül tudtára adta Björnnek, a bérgyilkosnak, hogy milyen információ birtokába jutott… Hogy mentse magát, elhatározta, hogy meg kell semmisíteni a bizonyítékot. Először feldarabolta apró darabokra, aztán savba, majd erős bázisba mártotta a papír egyik felét, utána pedig felgyújtotta a maradék fecniket, végül szájába tömködte és egy pohár vízzel lenyelte az összeset. Ám ekkor kopogtattak…
Sztanyi összerezzent! 'Te jó ég! Ez biztos Björn lesz! Gyors, mint a villám! Csak nem rendelkezik szuper-képességekkel?'... Ekkor megismétlődött a kopogtatás. Sztanyi lassan az ajtó felé indult, kezében uzi márkájú fegyverével.. Majd egy hirtelen mozdulattal felrántotta az ajtót, és ráfogta fegyverét... a megszeppent pizzásfiúra!
- Ööö, bocsi! - vigyorgott idétlenül, érezve, hogy a képzeletbeli nagy kő nagy koppanással leesik.
- Semmi baj! - mondta a pizzásfiú, azzal lerántotta álarcát, és előbukkant Björn ocsmány arca.
"Tényleg szuperhős!" - ez volt Sztanyi utolsó gondolata, majd szép ívben a földre esett.
Adél, akinek férjét nemrég beleinél fogva akasztottak a diófára, úgy döntött, visszamegy előző Superman-férjéhez, Björnhöz. De kiderült, hogy Björn rájött, hogy a férfiakat szereti, most éppen szegény börtönben sínylődő Csanád két idősebb fiával él együtt, és ha nem szólítja el a kötelesség, akkor hármasban bámulják a csillagokat...
Ezalatt Csanád még mindig a hátával küszködött. A börtönőrök vizelete lassan beszivárgott cellájába.
- Pfúúj!!! - De ez a látvány régi, kedves emlékeket ébresztett benne... Jaj, de régen volt, amikor a Vidámparkban pehelykönnyű Adélkáját tartotta karjaiban, mert Adél-Margaríta-stb belelépett a lócitromba. Milyen más volt akkor az élet. Még sokan voltak, akik az ő hirtelen felindulásából kifolyólag már nincsenek. Szeméből hatalmas könnycsepp gördült alá, keveredve a cellájában tocsogó vizelettel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.