An adamekp production

Amelyben - hogy valami csöpögősen jó is történjen a főhőssel - Mari néni bekapcsolta a tévét. Éppen a lottóhúzás ment, és...

- Nyertem! Nyertem! - ordított fel Csanád, aki ugyan mostanában nem tudott a lottózásra koncentrálni, de szerencsére öthetes szelvénye volt.

Akárhogy nézegette a szelvényt, akárhogy ellenőrizgette a számokat, bizony úgy volt: Csanádból dúsgazdag ember lett.

Ő így hitte, csakhogy volt még vagy egy tucat ember, aki szintén ugyanazt az öt számot játszotta meg, tehát az összeg jócskán megcsappant, s ez már nem töltötte el akkora lelkesedéssel CSanádunkat. Végül annyit kapott csak, hogy egy hajdanvolt OTP kölcsönt ki tudott egyenlíteni, tehát már nem volt tartozása a bank felé, ez még régen volt, amikoris Klárikával Lakásépítésre vettek fel hitelt, de aztán Klárika eltűnt az életéből, ígyhát a lakást elhagyta, de a tartozást folyamatosan törlesztenie kellett...

 

Vadka Csanád: Na pupákok! DEHOGYIS álom volt! Aszt hiszitek megusszátokk! IGENIS itt vagyok és boszút álok mindnért és igazi regényt irok róllatok!

1. felyezet

Bacard ma felkelt. Es nagyon álmos volt. Ezért felemás szipőben ment a munkába. Mindenki rajta nevetett és ő nem tutta, miért ojan vidám ma mindenki. Ratoll ma Babitsbol felelt az iskolában. De persze a Fekete ország hejett a Lédával a bálbant monta fel. És Léda helyett mindig Dorkát mondott. Persze a tanár eggyest adot neki.

 

DEHOGYIS, álom volt! Ez azt jelenti, hogy mégis álom volt, ha már kibújhat belőlem a kötözködő levelibéka, brekk, helyesen Dehogyis volt álom, tehát minden mehet a régi mederben tovább hahaha!

Így hát Csanádnak lett egy tehermentes összkomfortos háromszoba hallos lakása délre néző terasszal. Igaz a lakás kissé lepusztult az elmúlt tíz év során, de azért még mindig jobb állapotban volt, mint az a józsefvárosi garzon, ahol eddig meghúzta magát. Csanád tétován körülnézett a lakásban. Most mit csináljon? Beténfergett a gardróbba, ahol egy régi barna bőröndre lett figyelmes. A bőröndöt kicipelte a konyhába (meglehetősen nehéz volt a méretéhez képest) és kinyitotta….

- Kukucs! - kurjantott az időközben hároméves, vásott gyerekké cseperedett, kék-zöld szemű Sztanyiszlav, és kipattant a bőröndből. - Szíííjjjja, Apuci!

- Hát te meg hogy kerülsz ide?! - csapta össze a kezét Csanád.

- A gondozó néni kirúgott a bentlakásos bölcsiből, mert aszonta, túlkoros vagyok, és különben is rossz hatással vagyok a többiekre. Örülsz nekem? Mikor eszünk? - és a választ meg se várva körbegaloppozta a szobát.

Jól van na, akkor tehát a bőröndben a kicsi sámán mellett még volt egy kisebb ládikó is, melyben pontosan 21millió forint volt. Ebből aztán megoldódtak filléres gondjaik, s főhősünk magához veheti akár az összes leszármazottját.

Ám hősünk nem akarta elrontani frissen szerzett szerencséjét azzal, hogy hirtelen aktív hatgyerekes apává válik... egyelőre beérte Sztanyiszlavval, bemelegítésnek.

Még hogy az összeset? Mind a hatot? Csanádnak torkán akadt a rágógumi (Csanád évtizedekig bagót rágott, s az utóbbi időben állandó rágózással próbált megszabadulni gusztustalan szenvedélyétől.) Sztanyiszlav még rendben, de Gáspár-Menyhért-Boldizsár igazán nem hiányzott Csanádnak, aki azt sem tudta hol lehetnek idősebb fiai. (Pillanatnyilag az Írónak sincs elképzelése.)

Akkor tehát Főhősünk és kicsikéje, a kétszínű szemű Sztanyiszlav együtt éldegéltek békében, szeretetben, egészen addig, míg be nem csöngettek az ajtón, s megzavarták őket a játékban, amit éppen játszottak. Otthagyták a gazdálkodj okosant, s kicsit mérgesen az ajtó felé indultak, amikor kinyitották, nem hittek a szemüknek, az ajtóban ott állt az Író, aki azért jött, hogy beszélgessen kicsit hőseivel, felmérje igényeiket és így a családlátogatás után úgy írhassa a történetet, hogy a hősöknek se legyen kifogásuk ellene. Bementek hát a nappaliba, leültek, s elkezdték a megbeszélést...