An adamekp production

CSanád meglepődött: Ő az Író nyaggatására készült, eszébe sem jutott, hogy őt is kérdezhetik. Egyelőre csak hebeg-habog, tátog mint egy partra vetett hal. Nem szokott hozzá a tervezéshez, hiszen amint valamit a fejébe vesz, egy Író-én rögtön tollat (számítógépet, billentyűzetet) ragad, hogy teljesen más irányba (Hollandia, Ostormonostor, Szeméttelep melletti buszmegálló) terelje. A Közönség türelmes: mosolyogva várja a választ, és közben ráébred, hogy azért nem tud összeismerkedni a mellette ülővel, mert ő ül egyedül a nézőtéren. A Regény során ugyanis már többször le lett szögezve, hogy a Regényt egyedül egyvalaki olvassa: A Közönség, vagyis az egy szem megnevezett Olvasó, aki most egy picit zavarba jött, amiért (tévesen!) azt hitte, hogy lefagyasztotta a fórumot. Az Író-ének közül Bacard egy kissé előrébb tolakszik (még többen potyognak le a színpadról, közben belekönyököl Sobri hasába, a Sómen fojtott hangon átkozódik, Bacard megsértődik), és megpróbálja megnyugtatni a Közönséget, egyben bocsánatot is kér a zaklatásért.
Ezután Csanádhoz fordul, nagymonológra készül, de a dühtől liluló fejű Sobri-Sómen félbeszakítja...
- Mit képzel, tapernyák?! Hol van, mi?! – kérdezte felháborodva a sztár.
Bacard piruló fejjel elszégyellte magát, és nem szólt egy szót sem, eközben pedig az írók közül az egyik, aki kék Old Navy-s kapucnis pulcsit és sárga vitorláskabátot viselt, rotringjával matematikai feladatokat számolt.
- Bocsánat, hogy így közbevágok, de szerintem ez a példa alapból rossz, mert a kúp térfogatából nem tudom a kívánt vektort kiszámolni… (kis szünet, amíg ez az író körbenéz…) Ööö, ja, hogy ez a Pesti Sóder Vadka Csanáddal! Nos én Adamek P. álnéven szoktam írni, de szólítsanak simán Adamek P.-nek, mert azt már megszoktam. – szólt az egy méter nyolcvanhármas fiatal srác. Úgyhogy megkérdezte: - Szulák néni, ugye nem tetszik harapni?!
A mi Sanyink mindig is jól tűrte a kritikát, de ennyi őrülttel szemben humora nem volt elég... elvérzett... láthatóan a nyelvére harapott dühében...
5 perc szünetet tartottak, amíg visszazörren a "Szulák néni"- aliasz Sómen Sanyi a formájába és bemutatja az írókat a dízájn centerben, mint valami űrlényeket, hogy legvégül a "bevállalós" Csanád beszólhasson az írócsapatnak...
De jó - gondolta Ratol, megsimogatta hasát és nyomban célba vette a büfét, a botos nyugdíjasok elé tolakodott, akik megereszkedtek egy káromkodást, ami megindított egy szokásos panasz lavinát: "jaj ez a sok tahó... bunkó... jaj de sokba kerül minden... a sztoriban szakított az Anikó..."
De nem törődött velük Ratol, azaz én és előrébb ment, hogy felvásárolhassa és befalhassa a kihűlt rántotthúsos szendvicseket...
Ekkor csöngettek és Sanyi kérdésére tömött csámcsogó pofával válaszolt....
- Nem, nem ismerem ezt a különc tokakirály Adamek PÉT...
Hirtelen betoppant Náci bácsi, aki megunta a várakozást Ostormonostoron Csaizébigyóra, aki (mint tudjuk) a mellékhelyiség felé vette az irányt, kb. 6533 hozzászólással ezelőtt.
- Álljon meg a menet! - kiáltotta - Nekem is lenne egy-két szavam ehhez a drágalátos Íróhoz!
A kamerák azonnal felé fordultak, ő pedig elégedetten kihúzta magát, és integetni kezdett:
- Hahó Ostormonostor! - Majd komoly képet erőltetett magára, és az Írókhoz fordult… - No most már ölég legyen, gyerekeim. Nem szégyöllitek rögtön össze magatokat? - förmedt rá az Írók tömegére csípőre tett kézzel. - Nem hallottátok még soha, hogy nem illik a sok erősnek lebirkóznyi a gyöngébbet? Nohát! Ne vigyorogjá ott hátul, te nagy melák Ratol! Mit hadonászó, Bacard lányom, azzal a pennával, he?! És maga, maga zsebtévésztár, mit van annyira nagyra magával? És Micone mit vinnyog ott a lábujja miatt, amikor itt élet-halál a tét? Az annya köcsögit az egész társaságnak! Tessék végre összekapnyi magukat! Hogy szegény főhősnek még egy rendös nevet se tudnak adni, még ebben se tuggyanak megeggyezni! És akkor azt hiszik, tuggyák, hogy mit érez szögény! Oszt a többi figuráró nem is beszélve! Engöm se írtak mög végig, lám csak, hiányzik a fél bajszom! Tessék végre összeülni, osztán nekilátni, ahelyett, hogy sóznának itten! No, csak ezt akartam vóna mondanyi - mondta az öreg, megpödörte a fél bajszát, és leült Imilona mellé, hadd legyen társasága.
Náci bácsi hangos torokköszörülések közepette nekifogott:
- Kérem szépen tisztelt Író Hölgyek és Urak, nekem semmi bajom Ostorosmonostorral, mindig ott laktam, szeretem a szomszédokat is. (Esetleg ha Csoma Rafit a srégen szomszédomat ki lehetne satírozni, azér' hálás lennék.) De kérem szépen nem kaphatnék én ebbe a történetbe egy jobb nőt? Mer itt van a Csanád, aki nem egy szép gyerek mégis annyi barátnéja volt már, hogy számolni se lehet, értem meg a Mari vetélkedik a kötőtűs Apolkával?!!
Az Író ezer ráncba szaladt homlokkal tanakodik Önmagával: A bajuszt még csak éppen meg lehetne oldani (Tessék: Hosszú, fekete, pödrött, kackiás, bele szokott lógni a levesbe és a teába; az a furcsa, hogy a kávéba nem.), na de a Nő!?
A barátnő kérdése sem marad válasz nélkül: elvégre a semlegesnemű írók egyre-másra bevallották, hogy ők bizony nőneműek, tehát hajrá Náci, sok sikert az írócsajoknál!
Egyes írószemélyiségek riadtan összerezzentek, és sürgősen barátnőt kreálnak Náci bá­csi­nak... A srégszomszédban, a kiradírozott Csoma Rafi helyén immár Vöröses Ibolyka kétszeresen elvált cirkuszi késdobáló-asszisztens lakik, és leghőbb vágya, hogy egy javakorabeli férfivel oszthassa meg az életét...
Szóval Vöröses Ibolyka (abszolút átnevezhető, nevet adni nem tudok) belekarol Náci bácsiba, és kivezeti a teremből... Az Írók tömege kíváncsian követi a párost, akik nem zavartatják magukat, egymásba karolva andalognak, Náci bácsi fején pedig körbeér a vigyor...
A mellőzött Csabigyó és Sobri pedig sértetten követik a körmenetet...
Csanád különösen nagyot csalódott. Mert persze, Sobri Sándor megrázza magát, új mellényt vesz, és két hét múlva újra a kamerák kereszttüzében dizájnozik. De ő?! Vele ki törődik már megint? Náci bácsinak is csak addig volt fontos, amíg meg nem kapta a nőjét. Na és, hol van most már a harciasság, a rokoni szolidaritás?
- Itt is hagyom az egész bandát - jutott döntésre. - Csak nem képzelik, hogy velem bármit megtehetnek! Fel fogok szívódni, aztán bottal üthetik a nyomomat. Majd meglátjuk, mire mennek a nagyeszű Író népek főhős nélkül! - azzal előkapta a cetlit, amit rajta kívül már mindenki elfelejtett, és amit időközben megfejtett (...or ...junk ...mind ...set), és felolvasta a varázsigét:
"Por és hamu! Sírjunk mind! A hős elhagy, írj verset!"
Azzal eltűnt.
Az írók menete hirtelen megtorpant. Körülnéztek, érezték, hogy valami nem stimmel, de nem tudták, hogy mi. Aztán Imilona felsírt.
- Bolondok! Most aztán megcsináltátok!
És ég-föld összeszakadt.
De nem teszik ki a koňec-feliratot… Legfeljebb csak azt, hogy a szerver átmenetileg nem elérhető…