Hűvös holland szellő ölelte át Csanádot, aki megborzongott. Érezte, hogy ez az ország "más", mint a többi, már a levegő sejtette, hogy itt más szelek fújnak... Látta az útszéli óriási malmokat, a búzamezőket, amelyre ha ráöntünk olvasztott csokit Csokapik lesz belőle, amit egy kutya reklámoz...
Ezen törte fejét, miközben az autópályán megállt előtte egy kocsi, rávárt...
Egy csinos nő mosolygott rá... Klári és Cici keveréke volt ez a holland parasztlány, aki megállt kék 1200-es Ladájával a leállósávban... ismerős volt ez a kocsi...
A fején emlékek futottak át, de nem készült gyilkolni... rámosolygott Olgára, a szeplős Ladásra és az emlékek ahogy átfutottak a fején, úgy el is futottak nyomban. Csanád már nem emlékezett semmire, csak Olgát látta, szép, lángosképű fejét. Ettől rögtön korogni kezdett a gyomra. Annyira éhes lett, hogy Olgát, Ladát és az elemes hátvakarót is odaadta volna egy igazi, jó fokhagymás lángosért. Még az sem zavarta, hogy büdös lesz tőle, különben, neki már úgyis mindegy volt, ami a bűzt illeti.
Beült a Ladába és csak nézte Olga képét... táskás szemeit... x-alakú lábát... szőrös kezét... mint egy mutáns majom, de talán a börtön tette, hogy mégis egyre jobban tetszett neki ez a lány... és milyen menő autója van - gondolta magában a mi Csanádunk...
Nem habozott... nem kertelt... rátért a lényegre, amit már érzései miatt nem tudott elfojtani magában, kitört belőle a szó, a vágy, a könyörgés... nem bírta kontrollálni magát, mint már oly sokszor ebben a regényben és a lányhoz fordult:
- Megvakarnád a hátam? - Csanád a börtöntöltelék nem vágyott semmire, csak a viszketés megszűnésére... no meg egy jó lángosra...
A sofőr pedig, a talpraesett holland sajtfejű, fehérfogú és hetyke parasztlány, akit akár hasonlíthatnánk egy megkopott Buddha-szoborhoz, vezetés közben úgy megvakarta Csanádot, de legyen most Izidor, hogy elkerüljük az ismétléseket... hogy már nem maradt rajta bőr, ami viszketne, csak az emberi lecsupaszított hús... Csanád átadta magát a gyönyörök gyönyörének, ilyen katartikus állapotba még sosem került... az élvezetek közt artikulálatlanul üvöltött, mintha egy embert kínoznának, de az módfelett élvezné...
Megérkeztek Hágába, a lány szülővárosába... Olga nem rejtette véka alá, mit vár Csanádtól a fuvarért és a kapirgálásért cserébe... Azt kérte Csanádtól, hogy jelentse fel önmagát a rendőrségen (ahol olyan nagy a sor a kendermagosok miatt), hogy bántalmazta a lányt, így Izidor jobb körülményű börtönbe kerülne. Ezzel Olgának is az állam fizetné a plasztikai műtéteket, hogy régi álma megvalósulhasson, holland pornósztár legyen. Eddigi külseje miatt csak a ’perverz’ kategóriában indulhatott volna, de ne kanyarodjunk el ennyire témánktól, mert vakvágányra vezetne. Tehát ez volt Olga első kívánsága, a másik kettőt majd Tibi bácsi intézi el. A második az volt, hogy találkozhasson rég nem látott ismerősével, Apolka nénivel, akinek megtalálta azt a bizonyos könyvet, amit a néni annyira keresett. Borsos áron eladná neki, tetemes hasznot generálva magának és a kiadónak, aki kiadta ezt a kamu-könyvet egyetlen példányban.
- És lenne még egy kívánságom – mondta Olga.
Ahogy Csanád elnézte ezt a tüneményesnek nem igazán mondható, ocsmány arcot és a két pajkos copfba font, regenerálatlan, korpás és töredezett hajat, mely egyre jobban tetszett neki, válaszolt:
- Folytasd a kívánságod, folytasd! Bármit megtennék érted, amit csak kívánsz, csak vakard már meg a hátam légyszi…
Eközben írónk idült alkoholizmusától és és orvosi kezelés hiányában skizofréniájától szenved, melynek következtében kórházi kezelésre szorul. Akkor rájön, hogy amit eddig írt zavaros, kusza és átláthatatlan, tehát úgy dönt megsemmisíti eddig leírt jegyzeteit és új ötletekkel telve, melyeket személyes élményei ihlettek a kezelő intézményben, újra munkához fog:
Az általa választott munkacím: Egy meghasadt elme vallomásai címen egy kórházi osztály mindennapjaival kezdődik...
És akkor bejött a főnővér a kis kék bogyókkal, s felszólított, vegyem be őket...
Én persze ellenkeztem, mert úgy gondoltam, egy jó erős feketekávé meg a megszokott kubai szivarom majd helyrebillent. Hangot is adtam elégetetlenségemnek, mire bejött a két marcona, nagydarab ápoló, s úgy lekötöztek az ágyhoz, mint annak a rendje, talán jobban jártam volna a gumiszobában? Végül is mindegy, most legalább van időm kigondolni a regény folytatását...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.