An adamekp production

Első nekifutásra a Nagy Fórumregényt publikálom, aztán majd jönnek más témakörök is. A folytatásokhoz használati utasítás a legelső posztban.

Glótah E!

Linkblog

Friss topikok

  • millena: :))) Az ember nem tagadhatja meg önmagát! Örülök, hogy meggyógyultál! :) (2009.02.07. 02:25) pár napig nem lesz folytatás
  • adamekp: @imilona: Úgy állítottam be, hogy napi három folytatás legyen, reggel nyolckor, délután kettőkor é... (2009.01.06. 10:34) A Nagy Fórumregény - 5.

2009.03.23. 20:00 adamekp

A Nagy Fórumregény - 64.

XX. fejezet: Csanád budai villája és az ott lezajlódó események
 
Ám valahogy megint egyedül érezte magát Főhősünk, s eszébe jutottak fiai. A három maffiózó és a két ifjabbik csirkefogó, akikkel nem tudta, mi van. Így hát magányában elindult felkutatni gyerekeit, hogy beszámolhasson nekik mindenről, ami azóta történt, hogy a bölcsibe illetve kollégiumba adta őket…
Közben persze eltelt jópár év, a gyerekek már nagyok lehetnek - gondolta meghatódva Csanád. Vajon milyen foglalkozást űzhetnek? Persze Csanád azt tudta, hogy idősebb fiai a maffia kebelén belül igyekeznek boldogulni, de remélte, hogy a két kicsi valami békésebb szakmát választott. Elábrándozott mit is csinálhatnak. Aztán meg azon tűnődött, hogy találhatna rájuk. Először a Központi Népességnyilvántartóba ment és ott érdeklődött a fiai után.
CsanádÁronIzidor a nyilvántartóból nem sok mindent tudott meg, talán csak annyit, ha ilyen jól áll anyagilag, jobban tenné, ha magándetektívhez fordulna. Kért is egy yellow pages-t a hivatalban, s nekiállt detektívet keresni. Meg is találta a legkiválóbb, s leginkább reklámozott magánkopót, tárcsázott, s megbeszélt vele egy személyes találkozót, pontosan 2 óra múlva várta őt a detektív az irodájában, mely közel volt az Idegklinikához...
Addig még van egy kis időm, gondolta Főhősünk és gyalogosan indult el, a sofőrt is hazaküldte...
Mit is csináljon a fennmaradó időben, mivel üsse el az időt? Leült egy padra gondolkodni. Egyáltalán hány évesek lehetnek a kölykök? Időérzéke - ennyi kaland után nem is csoda - cserben hagyta. Rájött, hogy azt se tudja, hány éves ő maga, és hiába nézett a kirakat tükrébe, arcvaksága kifogott rajta. Ez volt a baj a nyilvántartóban is: nem tudta megmondani a fiai pontos nevét (hiszen a saját vezetéknevét se tudta biztosan), születési évüket sem (Adél szökése után eszébe se jutott kiváltani az anyakönyvi kivonatokat), így hát a szemébe röhögtek... Mit kezd ezzel egy detektív? Neki se tud semmit mondani. De azért megpróbálni lehet. Úgyhogy felállt a padról, és meg sem állt a nyomozó irodájáig.
Bement az ódon, poros épületbe, ami a Szabadság téren állt rögtön az Enter Europa Bank mellett, ami híres volt egy-két incidensről, szemben az orosz katona emlékművével a gyönyörű mélygarázs felett, de erről a hatalmas stílustörésről, ami kb. olyan mintha Pavarotti rappelne, feledkezzünk meg...
Szóvál Csanád bement, felment a másodikra... a koszos üvegen át benézett az irodába, ahol egy sziluettet látott, aki egy íróasztal mögött feltett lábbal ült, ezen kívül hallott valami halk zümmögést. Bekopogott, amikor hozzáért az üveghez a technokollal felragasztott név foszladozott... Miszter Kalambó-ból, csak "izer alamb" maradt.
Az ajtó alatt kavargó erős, aromás cigifüst szállingózott kifele, mint valami Dauegberc kávéreklámban...
- Igen, ki az??? - hallatszott egy dümmögő hang.
- Csa... csa... csak azért jöttem, akarom mondani Csanádnak hívnak.
- Kam in... apropó lenne még egy kérdésem... vagyis egy első...
Csazidon remegő lábakkal bebandukolt... meglátta a 70-es évekbeli (valószínűleg azóta üzemelő) krómozott, ám de rozsdás ventillátort, ami halkan zümmögött, helyet foglalt...
- Arról lenne szó, hogy...
- Ha már itt vagyok, meséljen nekem a feleségéről! SOHA SENKI nem látta-hallotta még őt! Hagyja, hadd legyek én az első európai, aki megfejti a rejtélyt. Milliomos lehetnék, ha megtudnám mondani legalább a keresztnevét!
- Yes, oké. Cserébe árulja el nekem hová lett Björn, Olaf, Adél, Náci, Mari néni, Joli néni, Joe, és még sokan mások... ja, és Ratol, a lator, (aki mindig kihagy engem a regényből......)
- Yesz oké. De mi van Erik anyjával? - mondta az egyik.
- Az meg ki. És az előbb ki beszélt kinek? Hmm. - mormolta a másik.
- Ezt most érted? Nem? - kérdezte az egyik.
- Én sem, azaz te sem, szóval érted. - érkezett a válasz.
Az Író kicsit megzavarodott, hogy ki mit mondott, de lényegtelen, mert úgyis kiment a konyhába, hogy vágjon egy szelet száraz szikkadt kenyeret a babkonzervhez...
- Szóval Csanád... öntsünk tiszta vizet a pohárba... kit kell megkeresnem???
- A családomat, így, egyszerűen fogalmazva.
- Értem. Tehát a családját.
- Rákérdezhetek a felesége nevére? – (Galambó bólint) – Judit? – (Galambó rázza a fejét) – Tünde? – (G. rázza a fejét) – Erika! Naaa! – mondta Csanád, hogy legalább az utolsó találata bejöjjön, s a nyomozó bólintott.
- Megtudhatnék valamit a keresett személyekről?
- Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, a három maffiakirály, és Björn meg Olaf, a suli rémes ikerpárja, róluk lenne szó.
- Nos, uram, akkor már csak egy kérdésre kell válaszolnia, aztán indulhat a nyomozás. Hányszor ivott tégladobozos tartóstejet Lady Di halála és az első űrhajósnő fellövése között?
- Ez könnyű válasz, ugyanis tejallergiám van, tehát jobban teszem, ha nem iszom egy kortyot se, ugyanis, mindenki el tudja képzelni, akkor milyen szorult helyzetbe kerülnék, illetve épp ellenkezőleg. De nem is erről akartunk beszélni, nemde? Mennyiért vállalja a nyomozást Nyomozó Úr?
- Hát a rendes bérem, 600Ft/óra, de ehhez hozzá kell számolni a járulékos költségeket is: napi 2 doboz kubai szivar, meg 2 doboz cigaretta, a ballonkabát tisztítási költsége, továbbá a kutyaeledel, meg a többi, ami most nem jut eszembe, de azt hiszem ez nem egy vészesen magas összeg, ki lehet bírni, na mit gondol?
De CSanádÁronIzidor nem gondolt semmit, mert megragadta a figyelmét egy kép, mely a nyomozó asztalán volt...
- Úristen! Apolka néni! – kiáltotta főhősünk a döbbenettől teljesen ledermedve...
Azután rájött, hogy mégsem, csak a képzelete játszott vele. VAgy mégis?
- Nem mégsem - rázta meg a fejét Csanád. Csak az a tucat horgolótű tévesztette meg, ami az idősebb hölgy zsebeiből kandikált kifelé a fényképen. - Itt a címem, keressen fel, ha megtud valamit.
A képet persze azért látta, mert valami furmányos módon kigyógyult az arcvakságából, meg persze a nagyothallásából. Főhősünk mindezen titokzatos eseményeket a Joeval való találkozásnak tudta be, de ez egy olyan kérdés, illetve válasz, amit soha senki nem fog megkapni. Mindenesetre örvendetes, hogy CsanádÁronIzidor immár egészségesen (szellemileg és testileg is), továbbá anyagi jólétben és biztonságban élhet.
Az Írók hosszasan veregették egymás hátát: milyen jófejek, hogy ennyi jót tettek Csanáddal, aki már az arcvakságból is kigyógyult. Csanád is örült neki, ezért hosszasan nézegette az arcát egy a zsebéből előrántott tükörben. Kicsit meglepődött azon, amit látott, ugyanis….
Csanád boldogan bandukolt Budapest belvárosában. Úgy érezte minden szép és jó, hogy immár minden a legnagyobb rendben van. Valamiféle üde harmónia öntötte el testét, amikor mint derült égből villámcsapás futott át az agyán a gondolat...
"Ez most azt jelenti, hogy vége a könyvnek??? Hepi end és kész???"
Ájuldozott a borzasztó gondolattól, amikor is odament hozzá három 15 éves suhanc, késekkel. A Kossuth téren a Parlament előtt, a demokrácia hatalmas és impozáns fellegvárának oroszlánjai előtt, amit három alulfizetett katonaruhás francialégiós őrzött, vetették le vele vadonatúj "Ezdidasz" cipőjét és "Amega" óráját...
És Csanád nem jajveszékelt, hanem kezet csókolt támadóinak és felkiáltott: - Végre, ezaz, juhééé... apropó kedves fiatalok nem akartok megütni, megrugdosni vagy valami nagyon hasonló?! - és olyan friss mosoly jelent meg az arcán, hogy a három siheder fejvesztve elmenekült, maguk mögött hagyva az értékes és "sztájlos divatcuccokat"...
és CsanádÁronIzidor már megint rosszul érezte magát, mert semmi izgalom nem volt életében, az adrenalinja vészesen lecsökkent, már a napi 15 erős feketekávé sem tudta feldobni. Valamit tennem kell, - gondolta - mielőtt végleg bepunnyadok a nagy nyugalomba. Fogta magát és felugrott az első arra járó tömegközlekedési eszközre, persze jegy nélkül.
De már vagy 1 órája lógott össze vissza mindenféle járművön, de se egy fia ellenőr, se egy szemfüles buszsofőr, mit tegyen hát, hogy történjen valami? 

Szólj hozzá!

Címkék: nagy könyv 20. fejezet


A bejegyzés trackback címe:

https://adamekp.blog.hu/api/trackback/id/tr281018186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása