An adamekp production

XIX. fejezet: A Halál, mármint Joe Velencében, meg persze CsanádÁronIzidor is

 

Csanád tehát Velencébe ment a Halállal, azzal a titkos gondolattal, hogy ott talán elveszítheti kitűnő társaságát. Éppen a karnevál idején sikerült utazniuk, úgyhogy a sokadalomban nem volt nehéz elsodródniuk egymástól. Hogy véletlenül se sodródjanak újra össze, Csanád álarcot vett, gondolába szállt, és tovatűnt a Sóhajok hídja irányába...

A Szent Márk téren Csanád síró olaszokat látott. Szegények, biztos valami családi tragédia gondolta. Csak azt nem értette, hogy az egyik ötvenes olasz miért emlegeti a Dio mellett Sevcsenkót is. Gyorsan továbbment. Tapasztalatból tudta, hogy a túlzott kíváncsiság csak bajt okoz. Arra gondolt kicsit körülnéz a városban. Erőlködve próbálta az emlékezetébe idézni a nevezetes helyeket, amelyeket Apolka néni szerint feltétlenül meg kell nézni mindenkinek, aki Velencében jár: Bazilika, Rialto, Óratorony, Sóhajok hídja (annyi itt a híd, vajon melyik lehet) és a horgolómúzeum.

Joe egyedül maradt a forgatagban, de ekkor hirtelen valami különös szag csapta meg az orrát. Joe orrlikai kitágultak, izgatottan szimatolt. Ez ragasztó!!!

S ekkor meglátta Giuseppét a munkanélküli filozófust, aki jelenleg plakátragasztással kereste meg a pizzáravalót.

Ennek aztán nagyon megörült. Megnézhet mindent, még idegenvezetője is lesz... és nem kell folyton a háta mögé pislognia, hogy elkerülje Joe-t. Biztos volt benne, hogy a Halálnak bőven elege lett már a plakátragasztásból, és ha megérzi ezt a szagot, rögtön az ellenkező irányba megy. Így hát barátságosan üdvözölte Giuseppét...

Aztán valahogy mégis összetalálkoztak megint, Joe egy kicsit szabadkozott, amikor a busz visszaindulásakor azt mondta CSanádÁronIzidornak:

- Ne légy mérges, de én itt megtaláltam a számításomat, maradok Velencében, ha hazaérsz, legyél szíves elnézést kérni Lópicitől, amiért így pácban hagyom...

CsanádÁronIzidor meg azt se tudta hova legyen örömében, persze nagyon sajnálta, de csak verbálisan, hogy Joe marad, de gondolatban hálát adott Mindenféle Teremtényeknek, akik csak eszébe jutottak felsőbb erők címén.

Tehát Főhősünk hazaérkezett, megszabadult Joetól, aki már nagyon bökte a Többi Írók csőrét, pedig eleinte jó ötletnek tűnt kitalálni a figurát, de talán majd legközelebb. CsanádÁronIzidor első útja egy gyertyaöntőhöz vezetett, és vett egy nagy templomi gyertyát, hogy majd azt meggyújtva áldozzon szerencséjének...

Ez az Író is nagyon örül Joe eltűnésének, mert már kicsit belekeveredett abba, hogy ki kivel és mit csinált Velencében, Csanádot meg várja Budapest, egész Magyarország, no meg a rengeteg rokon és ismerős. Csanád vallásos érzülete eddig nem volt ismert cs--j író előtt, de mindenesetre tiszteletet érdemel.

Hogyan tovább? Valahonnan pénzt kellene szereznie. Csanádnak megvan még a bokalánca (ugye megvan?) esetleg ismét megpróbálhatja eladni, vagy kiadhatná egyik szobáját a lakásban, lottózhatna is, vagy ismét beszállhatna a maffiába. Egy gondolatot hessegetett el mindig Csanád, azt hogy dolgozhatna is. Ez eddig még egyik Írónak sem fordult meg a fejében, így aztán Csanád is szent borzalommal tekint eme foglalatosságra. Igaz egészen kis ideig működött, mint buszsofőr, de annak se lett jó vége. Szóval…

Most jutott eszembe, hogy Csanád már eladta a bokaláncot, tehát ez a lehetőség ugrott.

...szóval Csanád a homlokára csapott. Hogy is felejthette el?! Hiszen neki lett egy egész zálogháza! Szollam már messze jár a vécélánccal, és amilyen gügye, észre se vette a cserét. Különben is, eddig meg se nézte magának, mit is vett magának a láncért, ki tudja, mi volt még Szollam/Klipka úr teljes vagyonában?

Így hát Csanád, miután meggyőződött róla, hogy tiszta a levegő, - ezt a sok felháborodott levél is bizonyította, amiért napokig zárva tartott a zálogház - felcsapott zálogosnak.

CsanádÁronIzidor tulajdonába került a jól menő zálogház, ezen kívül még birtokába került egy nyomda, egy pénzverde és 35%-os tulajdonosi részarány a TönkBank (köszi Romhányi J.)-ban, ami meglehetősen jól ment mostanában, köszönhetően az emberek hitelek irányában tanusított növekvő vonzalmának. Főhősünknek lett saját sofőrje, bejárónője, inasa, s egy 300nm-es palotája Budán, valami jó környéken...