An adamekp production

Joe, a Halál ruhákat kezdett válogatni, és Csanád meglepve tapasztalta, hogy élvezi. A hosszú, sárga esőkabátról lebeszélte, a hawaii ingről is, de aztán megsajnálta, és hagyta tombolni. A színes ruhák tetszenek neki, végül is meg lehet érteni... különben is, ki a halált érdekel, hogy mit visel a halál?!

Joe végül rózsaszín inget vett, zöld napszemüveget és kék zakót. Csanád már inkább nem szólt semmit. Gondolta, ha taxival mennek, a Vidámparkban már nem tűnik fel senkinek...

A sarut Joe a lábán hagyta, mert valakitől azt hallotta, hogy manapság divatos, a filmszínészek is ebben járnak...

Csanád inkább nem szólt semmit.

Attól azért tartott hogy Joe nem veszi-e személyeskedésnek a Szellemvasutat? Tovább gondolkodott , lehet hogy mégis inkább az Állatkertbe kéne menni? Hiszen az ő sorsa is a Vidámparkban vett fordulatot, azóta TÉNYLEG egy hullámvasút az élete, fenn-lenn-fenn-lenn.

Mondjuk arra azért nem gondolt hogy Joe Black eljő.... ez még a hullámvölgynél is hullámvölgyebb feeelinget csalt elő lelkéből. És ha Joe még legalább normálisan öltözne, nem úgy mint egy hibbant pulykakakas........ Ó hát lehet hogy Debrecenbe kéne menni?

Végül nem mentek Debrecenbe, bár a kísértés nagy volt.

Csanád inkább most sem szólt semmit..... pedig már az ötödik kört tették meg a Ligetben, ahol ujjjé, de jó!

Joe nagyon élvezte a kikapcsolódást, egészen infantilissá vált, ami CSanádÁronIzidort meghökkentette, de mostanában elég gyakran akadt el a szava dolgokon. Szóval, Joe-nak venni kellett vásárfiát, meg vattacukrot, édességeket, lángost, megkóstolta a májas és véres hurkát, ivott sört, aztán volt még virsli, cukros alma, üdítők estébé, estébé. Amikor estefelé haza indultak, még nem volt semmi gond, de menet közben Joe még kikunyerált magának egy 3gombócos fagylaltot is. Na, be is tett neki, de a fagylalt már csak a jéghegy csúcsa volt. Joe otthon iszonyú rosszul lett, átkozta CSanádot, aki tanácstalanul állt ismét, és csak hümmögött, meg terelgette Joe-t a fürdő felé...

Csanád igyekezett nem meghallani a fürdőszobából kijövő hangokat. Ki hitte volna, hogy egy ilyen felelősségteljes állásban levő személy ennyire idióta módjára viselkedhet? - dohogta magában Csanád – most mihez kezdjek vele?! Mindegy most van egy kis nyugalmam - dünnyögte és bekapcsolta a televíziót, ahol az egyik színvonalas csatornán éppen Győzike informatív és szellemes műsora ment. Csanád élvezettel bámulta a képernyőt, de nem sokáig, ugyanis hamarosan előkerült a fürdőszobából Joe, aki csodák csodájára teljesen pihent volt.

- Hát ez remek volt - mosolygott Csanádra - hova megyünk legközelebb?

Csanád azonban már unta a dolgot. Még a gyerekeit is ritkán vitte szórakozni, nemhogy egy idegent. Azon töprengett, hogyan tudna megszabadulni Joe-tól, de úgy hogy az ne vegye zokon.

- Megvan! - kiáltott fel, persze csak magában Csanád - rá kell sóznom valakire. Rögtön a telefonhoz sietett és felhívta, de sajnos nem vette fel a telefont, szóval próbálkozott a következő lehetséges felvigyázóval, de ott meg nem volt előfizető az automata szerint. Mit csináljon hát, nem esett kétségbe, leültette Joe-t a tévé elé, ő maga pedig előkotorta valahonnan a telefonkönyvet és keresgélni kezdett benne, már éppen a Cs betűnél járt, amikor arra lett figyelmes, hogy hortyogást hall....

Joe ugyanis elaludt. Csanád fel volt háborodva! Tévénézés közben aludni! Ki látott ilyet? Mindegy gyorsan továbblapozott a telefonkönyvben, egészen az L betűig. Ott megállt és rábökött az egyik előfizető nevére. Ez lesz az!!!

S nyomban tárcsázta Lópici Gáspár telefonszámát, aki ugyan az utca hírmondója, s a közvéleményt irányítja, de azért jó szolgálatot tehet, mint Joe felvigyázója. Majd vele bebarangolják a várost, plakátokat ragasztanak és kaparnak le, s közben Joe felteheti neki kérdéseit, mert kérdezni is nagyon szeretett már akkor, amikor nem aludt vagy evett, ivott vagy merült el valamiben...

De Lópici Gáspár valószínűleg éppen a várost járta, plakátot ragasztott, kapart, és úgy látszik valaki egészen másnak a kérdéseire válaszolt.

Csanád kezdett kétségbeesni, de azt is csak csöndben, mert csak az alvó Joe a jó Joe.......

Szépen be is takargatta, eligazgatta és maga is meglepődött, hogy ugyan honnan is vannak meg benne ezek az ősi mozdulatok? Tán valami előző életéből való áthallás...... mert mostani életében nem igen gondoskodott senkiről.

Amíg Joe szundikált, elment újabb kaja-halmokat és ital-utánpótlást beszerezni, majd betért egy tékába (persze nem biblio-, hanem video. Itt kivette a Sikoly mind a 834 részét, valamint néhány tucat folytatást a Horro(g)rra akadva című mélyenszántó műalkotásból és sietett vissza, nehogy Joe előbb ébredjen.

Végső elkeseredésében eszébe jutott a rég nem látott Náci bácsi is, akinek a fél tüdejét is eladta volna, most meg milyen jó lenne. ha átvenné Joet egy kicsit. Lehelletnyi falusi turizmus...... csikós, gulasch, betyár, miegymás..... Ostorpattogás és esti folklór műsor Ostorosmonostoron!

Hazatérve, azért tett még egy kísérletet Lópici Gáspárral...

- Halló? - szólt egy komoly férfiemberéhez képest magas, nyávogós hang a telefonba - Lópici Gáspár anyagbeszerző, mondja!

- öööööizééé... Jó napot.

- Magának is, kivel beszélek?

- Pacikám, te vagy az tényleg, én vagyok az Csanád!

- Csini Csani?

- Jaj pacikám, az már rég volt, igaz se volt - röstelkedett Csanád, miközben magának is eszébe jutottak az iskolai emlékek.

Elanekdotáztak egy darabig, majd CsanádÁronIzidor a lényegre tért:

- Ide figyelj aranyapám, egy kérésem lenne.

- Halljuk, halljuk...

- Szóval van egy vendégem, de sürgetően dolgom is lenne, szóval az a helyzet, hogy vigyázni kellene rá, meg istápolgatni, beszélgetni vele, vinni erre-arra, azt gondoltam, Te úgyis úton vagy, elvihetnéd magaddal... Na mit szólsz?

- Hát, kedves, hogy rám gondoltál, de sajnos nem érek rá, holnap megyek a WBPV-re, egész évben erre készültem... Sajnálom.

Majd elbúcsúztak, s Hősünk szomorú volt sikertelensége okán, de volt még egy-két trükk a tarsolyában...

(WBPV=World Best Plakátragasztója Verseny a szerk.)

Felrázta Joe-t és megkérdezte:

- Mi a véleményed a plakátragasztásról?

- Háát..

- Egyetértek. Fontos munka ez, akár a tied. Meg is becsülik ám az emberek! A legbölcsebb és legöregebb plakátragasztók tanácsa a BÖLPLAKA háromhavonta ülésezik, s az üléseket élőben közvetíti a televízió. A tanács határozatai törvényerővel bírnak. Az ifjú plakátragasztók pedig 4 évente összecsapnak, hogy eldöntsék, ki is közülük a legjobb. Ez a WBPV=World Best Plakátragasztója Verseny, amely rangosabb, mint az olimpia. Részt szeretnél venni?

- Háát…

- Örülök, hogy így gondolod. Ismerek egy remek edzőtársat neked. Gáspárnak hívják, momentán nagyon elfoglalt, de a te rábeszélőkészségeddel ez nem lehet probléma.

Csanád meg sem várva Joe beleegyezését, gyorsan tárcsázott, és amikor meghallotta L.G. hangját, a telefonkagylót gyorsan Joe kezébe nyomta.

- Jó napot kívánok, itt Joe Black beszél. – mondta, majd Csanád kivette kezéből a kagylót.

- Tudod, a vendégem kitűnő plakátművész, egy csomó @®©-plakát ihletadója volt már (gondoljunk csak a Brutál Biztosítósra…). Nagyon szeretne veled dolgozni, érdeklik az utca hírei és azok, akik azokat elmondják.

- Nocsak, ezt nem is mondtad. Miért nem ezzel kezdted?

- Figyelj, édes öcsém… Nem nagykanállal habzsoljuk a jóhíreket, mert figyelmeztetnélek valamire: érzékeny lélek az illető, tehát legyél szíves mellőzni a megjegyzéseket, amik a következő három dolgot érintik:

1. az illető kopaszsága, valamint az, hogy égési sérülések miatt foltosan pigmenthiányos a fejbőre (kb. mint Niki Lauda).

b) a rövid, ősz szakálla és vörösre festett bajsza

és negyedszer az illető bal fülében található ezüst karika-fülbevaló, amitől úgy néz ki, mintha maga Mr. Proper ugrott volna le a flakonról…

Joe ekkor összeráncolta szemöldökét és kisujjával rámutatott Csanádra, de hamar megbocsátott és átvette a kagylót…

- Akkor Ön igazi művész! - kiáltott fel izgatottan Gáspár - a vörösre festett bajusz és a fülbevaló rögtön elárulja!

- Na igen, vannak dolgok, amelyeket művészi fokon űzök már egy ideje...

- Ön kell nekem! Kérem jöjjön az Oktogonra azonnal! Meg kell beszélnünk a verseny részleteit.

Joe pedig elindult, de mivel nem tudta, merre van a találkozási pont, ezért megkérte CSanádÁronIzidort, hogy menjen vele. Ő szívesen el is kísérte, mert arra gondolt, hogy akkor legalább egy időre megszabadul tőle, nem mintha bántotta volna jelenléte, meg nem is félt tőle, csak olyan infantilis tudott lenni néha, na de hagyjuk is ezt.

Szóval, elvitte a térre, már várt rájuk Lópici Gáspár, s nagyon megörült a szaktekintélynek, aki majd mentora lesz. Úgy gondolta, hogy sokat tanulhat tőle, áhitattal tekintett rá...

- Mondja, Mester, maga mit használ? - kérdezte Gáspár bizalmasan Joe-tól.

- Hát... többnyire kaszát... - jött zavarba Joe.

- Lenyűgöző! - sóhajtotta áhítattal Lópici Gáspár, aztán elkérte Joe kaszáját, és annak segítségével próbálta szétválasztani az összetapadt plakátokat.

- És... és aztán? Mi a titok? - esett térdre Joe előtt. - Bármit megteszek, bármit, Mester, csak árulja el!

Csanád megsajnálta a szegény plakátragasztót, hiszen a halállal szerződést kötni nem sokkal jobb, mint az ördöggel cimborálni. Feltűnés nélkül bökdösni kezdte Gáspárt, de az nem hallgatott rá.

- A titok? Hát igazán nem tudom, mit is mondjak... a vér. A vér nagyon fontos. Hogy mindig a megfelelő hőmérsékletű legyen. Mert ha nem, akkor bizony nagy baj lehet.

Lópici Gáspár elhűlve nézett rá.

- Ezt... Mester, ha szólíthatom így, ugye szólíthatom így? Ezt soha nem találtam volna ki! 

Azzal megszúrta az ujját, és a ragasztóba keverte.

Ezek ketten, mármint Joe és Lópici jól egymásra találtak, úgy hogy CsanádÁronIzidor meg is pattant egy pillanat alatt, de hazafelé találkozott egyik barátjával, aki megkérte egy szívességre, nevezetesen arra, hogy most épülő házában segítsen az alapot locsolni, mert akkora hatalmas lesz a ház, hogy nem győzi egyedül. A kérdésre, hogy minek épít ekkorát az volt a válasz: Mert kell a hely a könyveimnek ;) meg azért persze, hogy az övé legyen a legnagyobb a faluban.

De ez is jobb volt, mint otthon gubbasztani egyedül, meg hazavárni Joe-t, úgyhogy elvál­lalta az alaplocsolást. A faluba, ahol a ház épül, motorbiciklivel mentek, ugyanis e Barát szenvedélyes motoros volt, még az építőanyagokat is kedvenc motorján fuvarozta ki a telkére, ezért a házépítés kicsit elhúzódott.

A faluban még kb. 20 ház volt, tehát nem volt egy metropolisz. Barát és Csanád megérkezés után meglátogatták a falu kocsmáját a Döglött Lóhoz nevezetűt és legurítottak pár sört.

Tulajdonképpen az sem zavarta őket, hogy a vendéglátóipari egység névadását a bent terjengő ájer teljesen indokolta. Biztos ami biztos kértek még egy-egy fél törkölyt is, így a dögszag kevésbé zavarta őket.

A pult mögött álló 180 cm magas, 135 kilós pultos kacér neccinget viselt és percenként cca. 2 liter vizet és 1/2 liter zsírt izzadt. Fején fordítva feltett baseball sapka, melynek sildje alól sandán méregette Csanádot.

Csazi és Barát meg csak vedeltek, vedeltek, a csapos éppen megszólítani készült a maga megejtően egyszerű modorában Csazit, amikor.....

Közben pedig az alap száradt rendületlenül.